Szenvedélyes kapcsolatuk története tele van drámával. Tizenöt év együttlét utáni szakításuk Camille mentális leépülésének, destrukciójának kezdetét jelentette. Végül 1943-ban, harminc év elmegyógyintézeti kezelés után, elfeledetten halt meg. A történet a zsenik tragikus természetéről szól, s mint a koreográfus előző műveiben, itt is a modern pszichologikus balett testbeszéde áll a középpontban.
A darab emellett bemutatja a műalkotás összehasonlíthatatlan misztériumát is. Borisz Eifman azon kevés orosz koreográfus egyike, aki hosszú évtizedek óta a világ élvonalába tartozik. Eddig több mint negyven balettelőadás kötődik a nevéhez. 1977-ben alapította saját társulatát, a Leningrádi Új Balettet, melyet ma Szentpétervári Eifman Balettként ismer a világ. Alkotásaiban a szenvedély, a dinamizmus, a spirituális kapcsolat társul az orosz balett fölényes technikai tudásához és kultúrájához.
Közreműködik: Szentpétervári Eifman Balett