A SZERZŐ
Semmi olyasmiről nem tudok írni, ami ne rám vonatkozna, amiben ne volnék érzelmileg érintve. Arra a fajta anyagra szorítkozom, amely személyes.
(Tennessee Williams)
Tennessee Williams (keresztségben kapott eredeti nevén: Thomas Lanier Williams) a Mississippi államban lévő Columbus városkában született; boldogtalan gyermekéveit itt és még két másik déli államban töltötte. Az agresszív személyiségű kereskedő-utazóügynök édesapa a túlontúl oltalmazó édesanyához húzó beteges-nyápic kisfiút Miss Nancynak hívta. 1919-ben a család St. Louisban telepedett le – visszaemlékezéseiben Williams ezt „tragikus költözés”-nek nevezte – ahol a kisfiút többek között délies akcentusa miatt iskolatársai állandóan csúfolták. Az érzékeny, magányos, befelé forduló fiatalember korán az írásba menekült, mely feltehetően életpótlék lett számára. Két St. Louis-i egyetemen is tanult, meglehetősen rendszertelenül; 1938-ban szerzett diplomát az Iowai Egyetemen. Élete folyamán többször kapott idegösszeomlást; depressziói, hipochondriája és alkoholizmusa leküzdésére gyakran remélt segítséget pszichoanalitikus terápiáktól. Egy New York-i szállodai szobában halt meg bizarr körülmények között: véletlenül lenyelte egy orvosságosüveg kupakját…
A DRÁMA
A New Orleans francia negyedében játszódó színdarab, A vágy villamosa ábrándképekről és illúziókról szól. És azok brutális elutasításáról. Blanche és Stella DuBois, az egykori ültetvényes arisztokráciához tartozó család két túlélője eltérő módon reagál a hajdani elegáns életvitel és jóléti egzisztencia elmúlására. Stella nem tekint vissza, alkalmazkodik az új viszonyokhoz, megelégszik az ütött-kopott otthonnal, a testi szerelemmel, melyet a kifinomult pallérozottságtól igencsak messze álló érzéki, közönséges és műveletlen Stanley Kowalski biztosít számára. Blanche viszont nem tud szembenézni a kegyetlen világ realitásaival; egyszerre vágyódik egy tisztább, szebb és igazabb élet után és folyamodik önigazoló stratégiák egész sorához, amikor ráérez helyzetének reménytelen voltára. A csapdába került Blanche próbálja elviselhetővé álcázni saját életét. Színházat kreál, melyben a színlelés és az illúziókeltés bámulatos képességével játssza el kitalált személyisége összes variációját; gyors egymásutánban képes felölteni az aggódó testvér, a kokettáló ragadozó, a sebzett tiszta szűz, a flörtölő özvegyasszony, az üzletasszony, a gyámolításra szoruló naiva, a nem alkoholizáló alkoholista vagy a fölényes intellektüel maszkjait.
Eközben mindvégig tudatában van, hogy zsákutcába került, és hogy a homokórában peregnek a szemek. Ráadásul Stanley-ben emberére talált, akin nem fog a porhintés: megtalálja Blanche színházának gyenge pontjait, felfedi rejtett titkait; és brutális egyszerűséggel zúzza szét Blanche illúzióinak világát.
Fordította: Hamvai Kornél
Blanche Mészáros Sára
Stella Szvetnyik Kata
Stanley Molnár Gusztáv m.v.
Mitch Benedek Dániel e.h.
Eunice Német Mónika
Steve, a férje Kalmár Tamás
Pablo Szvath Tamás
Fiatalember Törő Gergely Zsolt e.h.
Orvos Serf Egyed
Nővér Tóth Molnár Ildikó
Zenész Vidákovich Izsák
Díszlettervező: Hatvani Mónika, Szalai József
Dramaturg: Kiss Mónika
Szcenikai vezető: Szalai József
Ügyelő: Kopácsi Adrián
Jelmeztervező: Cselényi Nóra
Világítástervező: Memlaur Imre
Súgó: Kirsch Vera
Segédrendező: Hatvani Mónika
RENDEZŐ: BÉRCZES LÁSZLÓ
