A mesemondónak, az énekesnek minden közönség előtt töltött perce maga a dráma. Neki mindennapos emberi próba és művészi gyakorlat a dramaturgia. Zenekarral, vagy anélkül állandóan alakuló történetekben vagy zárt tökéletességbe érett dalokban egy archaikus tudásról kell elhitetnie, hogy a darabok szépsége érvényes, formája a digitális közegben is időszerű, és e művek érzelmei ma is nélkülözhetetlenek. Nem egyszerűen a tanult szellemtörténet, ellesett népművészet, hanem a megélt, megérzett, vállalt, tudatosan épített magatartás formálja Berecz András minden megnyilvánulását. Ezért természetes, hogy egésznek látja a műveltséget, egésznek az irodalmat a népköltészettől a szépírásig. Ez Berecz András legsajátosabb képessége, különös tehetsége. Tudomást sem vesz a tudomány kényszerű szakosodásáról, az “ész századának” enciklopédikus gondolkodásáról. Mert a nép hangján megszólaló líra kezdetétől – Csokonai Vitéz és Petőfi versei nyomán – újból és újból föl kell fedeznünk, hogy a “magas költészet” visszatér forrásvidékére és újból népdal lesz belőle. Akik éneklik, azok nem is sejtik, hogy klasszikus verssorokat dalolnak. Berecz Andrást a “pásztorénekes” Sinka István életművében talált rá arra az egyetemes világképre, amely a parasztinál is érintetlenebb pásztorélet kultúrájából épült és táplálkozott s a vitathatatlan tehetség erejével lépett át a névtelenségből a magyar irodalom legnagyobbjai közé. – Antall István
“Érdemes nagy ünnepeinket, így éppen az 1956-os forradalmat, de mindennapos kicsiségeinket is meg-megméricskélni benne. Verseiben már régóta dallamokat hallok. Sok köztük a 6-8 szótagos dalforma. Vagy két éve elkezdtem ezeket a verseket Sinka szülőföldje, Bihar dallamaiba belerakosgatni. Így kezdődött. Aztán népdalokat helyeztem elébük-mögéjük, ravaszul, hogy aki hátradőlve hallgatja, vakarózhassék: ez most népdal vagy Sinka-vers? Sinka balladái irodalmunk élvonalába tartoznak. Rám ezek hatottak legjobban. A Sár Imrék, Rozs Máték, Tatár Imrék, Boros Katik, Csahor Pálok, Zám Esztik sorsa. Olyan művek ezek, amiket egészséges közösség énekelne: ha ezek a költemények élő közösségekben teret kapnának, törvényszerűen dalolnák.” – Berecz András
Az est fellépői:
Dsupin Pál – furulya, tárogató, duda, citera
Szabó Dániel – cimbalom
Berecz István, Ifj. Zsuráfszky Zoltán – tánc
Berecz András – ének, mese
Jegyvásárlás
