Robert Schumann a Képek keletről című, 1848-ban írt négykezes művében hat impromptu-t szerkesztett egy ciklussá, amelyekben kissé titokzatos módon a keleti irodalomhoz való vonzódás érhető tetten. E darabokban nem a verseket öntötte zenébe, hanem a költemények gondolatait és érzéseit fogalmazta meg hangokkal. Az utolsó darab, amely diadalittas zenével indul, hamarosan egy feloldozó és csendes személyes vallomássá cseng ki. Johannes Brahms az 1865-ben komponált op.39-es 16 keringőjében varázslatos világba visz bennünket: egyszerre van jelen a bécsi „gemütlich” karakter és a romantikus ábrándozás, a vágyott kedves végtelenül finom ábrázolása és a boldogságról való lemondás zenében felemelt szépsége.
Antonin Dvořak A-dúr zongoraötösének keletkezési éve 1887. Méltán tekinthetjük ezt a nagyszabású darabot nem csak a szerző legnépszerűbb művei közül egynek, de a koncertműsorok állandó, nagy örömmel várt szereplőjének is. Dvořak sajátos, nagy formátummal és szenvedéllyel bőven megáldott zeneszerzői palettája utólérhetetlen bájjal párosul a cseh népzene legszebb dallam-fordulataiból kiemelt, de mégis saját szerzői melódia-csokrával.
HEGEDŰS ENDRE
kamarahangversenye
Közreműködnek:
Hegedűs Katalin – zongora
Somogyi Vonósnégyes
(Somogyi Péter - első hegedű, Lendvai György - második hegedű,
Tóth Balázs – brácsa, Pólus László – cselló)
Műsor:
Schumann: Bilder aus Osten, op.66
Brahms: 16 keringő, op.39
- szünet -
Dvořák: A-dúr zongoraötös, op.81
