Ha van külföldi karmester, aki tiszteletbeli magyarnak tekinthető, Kobajasi Kenicsiró (1940) bizonyosan az. A japán muzsikus 1974-ben aratott elsöprő sikert a Magyar Televízió I. Nemzetközi Karmesterversenyén, s vált varázsütésre a magyar közönség dédelgetett kedvencévé. Művészetének rajongói azóta is töretlenül hűek hozzá: valahányszor visszatér, zsúfolásig megtöltik a hangversenytermet.
Várdai István még nem is élt Kobajasi első budapesti diadalai idején, hiszen tizenegy évvel később, 1985-ben született. Fiatal kora ellenére ma ő a világ egyik legünnepeltebb csellistája, akivel mindenki boldogan muzsikál együtt, legyen szó versenymű előadásáról vagy kamarazenéről. Várdai biztosan megtalálja majd a közös hangot Kobajasival is, hiszen a zene nyelve nemcsak nemzetközi, de a generációkat is összeköti. Dvořák Csellóversenyéről elég annyit mondanunk: sokan ezt tartják minden gordonkakoncert közül a legjelentősebbnek. A zeneszerző nagy mentora, Brahms így sóhajtott föl: „ha tudtam volna, hogy csellóra ilyesmit lehet komponálni, magam is megpróbálkoztam volna vele”.
Az 1889-ben keletkezett VIII. szimfónia az egyetlen a szimfóniák közül, amelynek sikerült kiszabadulnia az Újvilág-szimfónia hatalmas árnyékából: az érzéki hangszerelésű mű csupa báj és kellem, könnyedség és nosztalgia - de az erőt és határozottságot sem nélkülözi.
Műsor:
Dvořák: h-moll gordonkaverseny, op. 104, B. 191
Dvořák: VIII. (G-dúr) szimfónia, op. 88, B. 163
Vezényel: Kobajasi Kenicsiró
Közreműködik:
Várdai István - cselló
