Öt ember, társadalmunk (és történelmünk) öt prototípusa, fogoly egy zárt helyiségben. Mindenkinek az a célja, hogy kijusson innét, kivéve azt, aki éppen a hatalmat (a stukkert) birtokolja és használja. Van kulcs a kivezető kapuhoz, fel van akasztva, de akinél a revolver, az mindig megakadályozza, hogy a többiek leakasszák. A stukker körbejár, mindenki másképp gazember és másképp kiszolgáltatott a hatalombirtoklás komédiájában.
Moliére komédiázik. Kifiguráz bennünket. Félelmeinket, öncsalásainkat, kicsinyességünket. Ez utolsó színdarabja. 1673. február 17-én a Képzelt beteg előadása közben a címszerepet alakító Molière a színpadon rosszul lesz, és még aznap meghal.
„Hegedűs a háztetőn… valahol mind azok vagyunk. Megpróbálunk egy letisztult dallamot kicsalni, miközben egyensúlyozunk, hogy ne szegjük nyakunkat. Nem könnyű!”
Jegyvásárlás
