Vezényel: Robert Spano Díszlet: Julian Crouch and 59 Productions Jelmez: Arianne Phillips Fény: Kevin Adams Szereposztás: Marnie (Isabel Leonard), Mrs. Rutland (Janis Kelly), Marnie’s Mother (Denyce Graves), Terry Rutland (Iestyn Davies), Mark Rutland (Christopher Maltman)
Ahogy az utóbbi években megszokhattuk, az idei szezon kínálatából sem hiányozhat a kortárs opera: Nico Muhly Marnie című operáját 2017-ben mutatták be az Angol Nemzeti Operában, tehát egészen friss mű, melynek pozitív közönség- és kritikai visszhangja azt bizonyítja: az opera műfaja egyáltalán nem halott. A sikerhez persze hozzátartozik, hogy a szövegíró, Nicholas Wright biztos forráshoz nyúlt: az Alfred Hitchcock azonos című thrillerének alapjául szolgáló Winston Graham-regényt vitte színpadra. Michael Mayer rendező gondoskodik róla, hogy a produkció legalább olyan izgalmas legyen, mint a regény vagy a film, s hogy semmiben se legyen hiányérzetünk. Zenei vonatkozásban biztosan nem lesz, hiszen a színház olyan nagyszerű énekeseket állít csatasorba, mint a hazánkban nemrég Don Giovanniként hallott Christopher Maltman, vagy a szintén világsztárnak számító mezzoszoprán, Isabel Leonard, aki a címszerepet alakítja. A karmester a Metben most debütáló Robert Spano lesz.
Van a Bajza utca sarkán egy kis palota. A józsefvárosi Nagytemplom utcai bérházban pedig izgatott a készülődés. Pünkösdi Kató színinövendék a Csókos asszony címszerepét játssza. Ünneplik őt meg eljegyzését Dorozsmay Pista zeneszerzővel. A vőlegény azonban átmulatja az éjszakát, zálogba csapja a jegygyűrűket, és megszökik Rica Macával. A botrányos megcsalatás után érkezik Tarpataky báró, a híres mecénás. Katónak pedig dönteni kell: palota és gazdagság, csillogással kecsegtető siker vagy a szegényes bérházban eltöltött élet boldogságra vágyakozva. Zerkovitz Béla egyik legnépszerűbb, örökzöld, operettje csupa humor, szenvedély, szerelem, színház a békebeli Pestről, amikor olyan slágerek csendülnek fel többek között, mint az Asszonykám, adj egy kis kimenőt, az Éjjel az omnibusz tetején, a Gyere, te nímand, a Mi, muzsikus lelkek, valamint a műfaj és a darab emblematikus dala, a Van a Bajza utca sarkán... kezdetű sláger.
„Rájöttem, hogy az emberek soha nem fognak megváltozni. Mindig hagyni fogják, hogy az okosabb és erőszakosabb ember uralkodjon rajtuk. Aki mindent mer, annak lesz igaza! Aki felrúgja a szabályokat, az hozza majd a törvényeket, és aki a legtöbbet meri, annak az igaza lesz a legerősebb. És ráébredtem, hogy a hatalom mindig annak a kezébe kerül, aki hajlandó megragadni. Hogy csak merni kell. Ennyi az egész. És akkor elhatároztam, hogy én merni fogok.”