A történet szerint az artistaművészek egy elveszett vándorcirkusz nyomába erednek, és az epizódszerű jelenetek során felfedezik saját személyiségük legmélyebb rétegeit is. Az újcirkusz filozófiájával összhangban az alkotók nem lineáris történetet mesélnek el: a történelem előtti idők örök érvényű jelképei, a jól ismert mítoszokból megelevenedő szituációk segítenek a nézőnek abban, hogy otthonosan érezze magát az értelmünk helyett inkább az érzéseinkkel megragadható világban.
Az előadás címe a virradóra újjászülető klasszikus cirkuszra utal, mely az út során magába vonja az újcirkusz elemeit. Extravagánsan misztikus ruhákba öltöztetett artisták, egy hipnotikus hangon dalra fakadó, tűzvörös hajú narrátor, valamint az élő zongorakíséret olyan álomszerű utazásra invitálja a közönséget, amelyet lehetetlen visszautasítani.
A bemutató a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében valósult meg.
Alkotók:
Vági Bence: író, koreográfus, rendező
Sárik Péter: zeneszerző, zenei rendező
Terjék (Fiddler) Gábor: zeneszerző, elektronikus hangszerelő
Csanádi Judit: díszlettervező
Kasza Emese: jelmeztervező
Pető József: világítástervező
Zöldi Gergely, Böhm György: dramaturg
Ipacs Szilvia: smink
Marton Ádám: fodrász
Pócsik Henrietta: rendezőasszisztens
Klimó Péter: díszlettervező-asszisztens
Recirquel Újcirkusz Társulat:
Biritz Ákos, Bogdán Bettina, Farkas László, Herczeg Richárd, Illés Renátó, Lakatos Leonetta, Pintér Áron, Veress Zsanett, Wittmann Csilla, Zsíros Gábor
