Koreográfia: Christopher Wheeldon
Zene: Joby Talbot
Egy napos délután szervezett kerti összejövetelen Alice meglepetve látja, hogy szülei barátja, Lewis Carroll fehér nyúllá változik! Amikor követi a nyulat az odújába, minden egyre jobban összekuszálódik. Alice Csodaországban rengeteg furcsa termetménnyel találkozik. A vonzó Kör Bubi, akit állítólagos tortalabrás miatt üldöznek, rabul ejti a szívét. Egyik félreértés követi a másikat. Egyszer csak Alice felébred, és a kerti mulatságon találja magát. Hát mindez álom volt csupán? Christopher Wheeldon Alice Csodaországban című balettje 2011-ben robbant be a balettvilágba élénk színeivel, rabul ejtő színpadi látványvilágával, egyszerre újító és igényes koreográfiájával. Joby Talbot zenéje a jelenkori hangzásvilágból merít, de felfedezhetőek a 19. századi balettek fülbemászó, mozdulatokat előhívó dallamai is. Bob Crowley elszabadult fantáziája mindent bevet ‒ a bábművészettől a videoművészetig ‒, hogy elhitesse, létezik Csodaország. Alice egy csomó, azonnal felismerhető szereplővel találkozik: a rettenetesen bosszús Szív Királynőjétől kezdve ‒ aki a Csipkerózsika híres Rózsa adagióját parodizálja ‒, a kártyajátékos balettkaron és a tekergőző lepkehernyón át a dzsiggelő, őrült Kalaposig. A balett részletgazdagon, már-már élethűen tükrözi Lewis Carroll történetének komor, groteszk oldalát is: a feneketlen felfordulást a konyhában; a hátborzongató, testetlen macskafejet, Vigyori Urat; valamint a lebegő teadélutánt. Ezen válogatott hozzávalókból a The Royal Ballet egyik legkitűnőbb előadását főzték ki, amely receptben az élvonalbeli táncművészet és a családi szórakoztatás egyaránt domináns.
