Szereplők:
B legény Szikszai Rémusz
S legény Mucsi Zoltán
N legény Scherer Péter
Zenei munkatárs: Cseh Tamás
Díszlettervező: Sárkány Sándor
Jelmeztervező: Kárpáti Enikő
Rendező Bérczes László
Díjak:
- Legjobb előadás (Stúdiószínházi Fesztivál, 1999)
- Legjobb Csapatmunka (Kaliszi Fesztivál, Lengyelország, 2006)
- Legjobb előadás (Breszt, Fehéroroszország, 2007)
- Legjobb Férfi alakítás: Mucsi Zoltán (Vidor Fesztivál, 2005)
A kritikai visszhangból:
„Röhögni kell és sírni: ahogy abban a színházban kellett, amiről már majdnem elfeledkezünk." (Budai Katalin - Criticai Lapok)
"Bérczes László rendezése mestermunka. Mint egy mesterszonett. Alaposan végiggondolt, feszes, filozofikus és nevettető előadás. Az ész, az érzelem és az indulat csatatere a kelet-európaiasan szegény színpad. A darab ugyanakkor a keresztény alaptörténet travesztiája..." (Radics Viktória - Színház)
"A rendező, Bérczes László - akárcsak eddigi, jobbára úgyszintén kamarajellegű munkáiban - hajszálpontos szövegelemzőnek és a színészekkel tökéletesen összehangolt játékmesternek bizonyul... Irdatlan sok és véresen komoly aprómunkát gyaníthatunk a késztermék mögött. Pár másodperces monodrámák, duettek, tercettek bomlanak ki összetett színházi nyelven, s csomózzák hozzá magukat a következő röpke képhez." (Tarján Tamás - Kritika)
Régi-új Mulatság
18 éve játsszuk. 18 éve hajtogatjuk: „muszáj mulatságnak lenni!” 1999 februárjában a Bárka ideiglenes, Kálvária téri lerobbant épületében született, ott zendített rá a három srác először Cseh Tamás pompás csujogatósára, amit nekünk firkantott le az egyik próbán, ott hangzott el először az örök kérdés: van-e az életben mulatság, értse a szón ki-ki azt, amire vágyik…
„Mire vágyol?” – kérdezi az egyik legény halálba készülő társát, és azóta több, mint háromszázszor hangzott el a válasz: „Muzsikára!”. Hogy ez a muzsika megszólal-e az életünkben, és ha igen, mit kell érte beáldoznunk… Nos, ezt a tétet fogalmazza meg 16. éve a három „srác”: Mucsi Zoli, Scherer Péter és Szikszai Rémusz.
Azóta sok víz lefolyt a Bárka alatt, sőt, az eresztékeken keresztül bizony be is folyt az a víz a belső terekbe, szóval sok minden változott az előadás körül. Bejártuk az előadással Közép- és Kelet-Európát Lengyelországtól Szerbiáig, Romániától Ukrajnáig, Belorussziától Szlovákiáig és Csehországig, játszottuk pincében és padláson, hajléktalanszállón és börtönben, sokszázfős nagyszínházban és pici stúdióban, a szerző is földig hajolt három színész előtt. A három srácból idősödő férfiak lettek, Tamás immár öt éve nincs köztünk, Mrozek is meghalt… És igen, az előadás maga is sok változáson ment keresztül.
Ezért beszélünk „régi-új” Mulatságról. Féléves kényszerű szünet után immár Ördögkatlan-produkcióként az Üllői útról a Bajor Gizi parkba, a Nemzeti Színházba költöztünk, ott játsszuk tovább változatlan sikerrel az előadást.
Öregszünk, változunk, s velünk változik az előadás. De a lényeg 18 éve változatlan: „muszáj mulatságnak lenni!” (Bérczes László)
Jegyvásárlás
