ERNŐ1: „Igen, ez a legnagyobb szenvedés, ez, amit az ember intelligenciájára mértek. Ezt a sűrű butaságot nyelni, ezt a mocsok ködöt színi levegő helyett, a hazugságot, a butítást, a butaságot. Tűrni tehetetlenül, hogy hogy züllesztik ennek a tehetséges országnak az elméit, hogy sorvasztják itt el az értelmet, a humort, a szellemet.
ERNŐ2: Mikor heverjük ki azt a kárt, amit ennek a nemzetnek a fejében és a lelkében tettek.
ERNŐ3: Magyarországot, kérlek, le lehetett egy mondatba írni. A paraszt szidja az urakat, az urak szidják a zsidókat, a zsidók szidják egymást.
a nézőkhöz
Szegénykéim, hogy untatlak már titeket...”
/részlet az előadásból/