Pedro Almodóvar egyik legfurcsább filmje a Szeretők, utazók - még az Almodóvar-rajongókat is megosztja. Pedig látszólag nagyon egyszerű. Egy repülőgép utasai megtudják, hogy a gép nem tud biztonságosan leszállni. Lehet, hogy az égből a mennybe szállnak. Még nem dőlt el semmi. Egy biztos: az utazóknak szembe kell nézniük az életükkel, a hazugságaikkal. Másként kell szemlélniük mindazt, amit a földön hagytak. De mennyire vehetjük komolyan mindezt? Már a film retró hangulatú főcíme is jelzi, nem tudhatjuk, mennyire. Ráadásul a film néha átcsap bohózatba, operettbe, drámába és melodrámába. És akkor még az utalásokról, idézetekről nem is szóltunk, pedig Almodóvar nagyon is tudatosan idézi meg korai filmjeit, saját ifjúságát, olvasmányait.
Hogy végül le tud-e szállni a gép La Mancha repülőterén, majd kiderül. De azért megfordul a fejünkben, hogy a reptér kiválasztása sem lehet véletlen: Almodóvar ebben a spanyol régióban született. Szóval hová is tart valójában ez a járat? Hová akarnak eljutni az utazók? Néha az az érzésünk, hogy valamiféle belső időutazás tanúi vagyunk. Egykor az ilyen történetek óceánjáró hajók fedélzetén játszódtak. Most a fellegek között. És az utazók alatt mindvégig ott van az a világ, amelytől el akarnak szakadni, ugyanakkor újra szeretnék a talpuk alatt érezni.
A Szeretők, utazók lökött, olykor végtelenül vitriolos sors-játék. Vitairat minden szemforgatás ellen, mégis melegség járja át. A fene se érti, hogy ennyi bolondozás közepette miért is szorul el néha a szívünk…
A vetítés a budapesti Spanyol Nagykövetség együttműködésével valósul meg.
Közreműködik:
Réz András
házigazda
Jegyvásárlás
