A Vaskakas Bábszínház legújabb Tesók! című bemutatójában a testvérek böstörködése mindig nevetéssel, közös játékkal végződik, hisz együtt sokkal varázslatosabb várat lehet építeni, a cirkuszi mutatványok is izgalmasabbak, s a közösen átélt élmény mindig megszüli a testvérbékét.
Kerítésfestés, iskolakerülés, disznóhólyag, döglött macska, bűntény… a Mississippi menten fekvő Petersburg kamaszainak nem unalmas az élete – így aztán a felnőtteké sem.
Egy színpadi előadás, amelyet hatalmas sikereket megélt film hívott életre. Az Esőember a szeretet felé vezető útról szól, arról a felszabadulásról, amit a materialitás levetkőzése jelent. Két egymásra utalt testvér közös úton indul el. Charlie ugyanis apja halála után nemcsak azt tudja meg, hogy mindössze néhány rózsabokor és egy rozzant autó az öröksége, hanem megismeri a hárommillió dollárnyi vagyonra szert tevő örököst is, aki nem más, mint az eltitkolt, intézetben élő Savant-szindrómás bátyja Raymond. A pénz megszerzésének reményében gyámságot vállal felette, majd kezdetét veszi közös életük.
A miniszter félrelép kortárs brit drámaírója, Ray Cooney bohózata az álmokról, a reményről szól, illetve arról, hogyan reagálnak karakterei, ha tapintható közelségbe hozza a sors őket vágyaikkal. A pénz mindenkit megvezet: a vagyon-hajsza fokozatosan válik abszurd bohózattá, rávilágítva mindarra, amit egy légből kapott bőrönd pénz hozhat az ember életébe. Henry Perkins szürke, hétköznapi élete hirtelen fordulatot vesz, amikor egy vonatutazás során tévedésből más táskáját megragadva hagyja el a pályaudvart. A felesége által gondosan felpakolt szendvicsek helyett vastag pénzkötegek párnázzák a táska belsejét.
A szabadságvágy mindenkiben él, sőt, az ember létezésének alapvető feltétele. Az ember időtlen törekvése a boldogságkeresés, ami saját életünk irányításából fakad. Erre törekszik egy, a hivatására ráunt király, VII. Olivér is. De mit tegyen, ha semmi máshoz nem ért? Hát játszik… Eljátssza, hogy forradalom van, eljátssza, hogy el kell hagynia a trónt, megpróbálja eljátszani a zsiványt, de az nem megy. Azonban közbelép a sors, így ismét játszhat, ezúttal önmagát. Az előadás Szerb Antal regényét dolgozza fel, előtérbe helyezve Sanoval, a festő szemszögét, aki mindezt vászonra álmodja, és mindvégig segíti a királyt az útkeresésében.
Az abszurd színháza. A Strip-Tease, két egyszerű üzletemberről szól: Mr. 1 és Mr 2, akiket egy nap rajtaütésszerűen kergetnek be egy üres terembe, ahol időnként egy nagy, fenyegető kéz ruhadarabjaiktól fosztja meg a két eltévedt alakot, mígnem csupán a fehérnemű marad rajtuk. A két férfi megpróbáltatásainak forrása nem egyértelmű. A kéz mögött rejtőző láthatatlan arc utasításait követő két ember problémája nem a mindenkori hatalom jelenléte, sokkal inkább az önálló gondolatok hiánya, valamint a bennük kavargó kérdések visszafojtottsága. Az előadás a probléma plasztikus megtestesüléseként szólítja közös párbeszédre nézőit.
Az előadás szövegének 80 százaléka Végel László tollából került ki. Gyarmati Kata és én megérzéseink alapján választottuk ki a regényből a 20. század történéseire vonatkozó legjelentősebb részleteket, azokat a momentumokat, amelyek Neoplanta más aspektusát mutatják meg. A legfontosabb az volt, hogy rávilágítsunk azokra a problémákra, amelyek általában Újvidékhez és Vajdasághoz kötődnek: a multikulturális közösséghez való viszonyulásra, a nemzeti, többségi és kisebbségi, akár szexuális, értelmiségi, vagy művészi orientációk közötti különféle eltérésekben és az ezzel való szembesülésben találhatók. Esetünkben nem csupán a regény újrakomponálásáról van szó, hanem egy másfajta szerkesztésről is, ami lehetővé teszi, hogy új színpadi történések szülessenek, ez pedig teret nyit a közönséggel való értekezésre. A Neoplanta című előadás állandóan komuniklál majd az újvidékiekkel.
Én személyesen több szakaszbam éltem meg Újvidéket... Valamikor a kilencvenes években magányos egyetemistaként, amikor nekem Újvidék Saigonra hasonlított, tele katonákkal, az akkori eseményekkel. Később, amikor ismét találkoztam vele, arra kérleltem ezt a várost, hogy fogadjon be, hogy hozzunk létre valamilyen pozitív kapcsolatot. Mind hordozunk magunkban valamiféle fogalmakat, pozitív előítéleteket, amelyek a korábbi idők során keletkeztek, és nehezen fogadjuk el, hogy a magunkban ápolt kép egy korábbi élményanyag képe, és hogy a városról alkotott korábbi elképzelés többé már nem létezik. Illetve csak nyomokban. Egyrészt már az újabb uralkodó felfogás a meghatározó, persze nem csak az új politikai felfogásokra gondolok. Másrészt előrelépni csak azok az emberek tudnak, akik képesek szembesülni a valósággal, esetünkben a városunk valóságával. Az előadás azonban nem csak a városról szól, illetve nem csak Végel regénye alapján mesél a történelem egy részletéről. Egy más mese is rejlik már benne, amely serkenti az ember létezését szolgáló újabb térség kialakulását. Mi ezt a térséget multikulturális közegként ismerjük, de ideje, hogy megismerkedjünk azzal a képpel is, amely nem ezt a multikulturalitást mutatja. Olykor eldicsekszünk a multikulturalizmus és az interkulturalitás fogalmaival, ha mondjuk ezekre a fogalmakra van szükségünk - például az EU-val kapcsolatban. De, ha az igazi Újvidékről akarunk beszélni, azonnal felmerül a kérdés: melyik is az az igazi Újvidék. Ezek azok a pokoli körök, melyeket meg kell járni… Körülöttünk, bennünk és az igazság érzéséhez viszonyítva. Igen, ezzel kell foglalkozni még akkor is, ha nem kellemes. Nem hivatkozhatunk örökkön azoknak az embereknek a felelősségére, akik ebben a romantikus kapcsolatban vannak Újvidékkel.
Ön vajon végiggondolta már, mi lenne, ha egyszer ötös találata lenne a lottón (vagy a sportkán)? El tudja képzelni, mit tenne, ha az ölébe hullana 2 millió euró? Úgy tenne, mintha mi sem történt volna, s szép csöndben újrarendezné az életét, vagy másnap felmondva, hátrahagyva mindent új életet kezdene?
Minden ember esendő, törékeny és tökéletlen. De mi ezzel nem tanulunk meg együttélni, inkább minden erőnkkel és mindenek felett elfedjük álmokkal, önbecsapással, vagy elfedi nekünk, helyettünk a média, amiben minden könnyednek, szépnek és gördülékenynek látszik az életben. Tennessee Williams műveinek fő témája az örökérvényű, ma is aktuális: a hamis vagy igaz álmokkal, vágyakkal és a gyöngeséggel terhes emberek vívódása szemben a céltudatosan törekvők elérhetetlen társadalmával.
Laura egyetlen mentsvára a sivár valóság ellen az apró, csillogó, törékeny üvegfiguráinak gyűjteménye. A külvilággal nehezen teremt kapcsolatot, ahogyan anyja, Amanda és testvére, Tom is egyre többször az emlékek, az álmok és a nyomorúságos valóság kereszttüzébe kerül. Illúziókkal teli életüket felkavarja, amikor Tom meghívja egyik munkatársát, Jimet, a gimnázium egykori sztárját, akibe Laura titkon szerelmes volt.
A világhírű amerikai drámaíró a négyszereplős művét memory playként (emlék-játékként) definiálja. A gyónásos-vallomásos történetbe Tom Wingfield visszaemlékezésén keresztül lépünk be, akit kezelhetünk Williams darabbéli alteregójának is akár: neveik kezdőbetűi megegyeznek, a drámaírót eredetileg Thomas Lanier Williamsnek hívták.
Tennessee Williams a színészi jutalomjátékokat kínáló Üvegfigurákkal aratta első nagy színházi sikerét, és az 1945-ös bemutató után elnyerte a New York-i Színikritikusok Körének díját (New York Drama Critics Circle Award). A darab alapján filmadaptációk születettek, és olyan híres színésznők játszották el Amandát színpadon és filmvásznon, mint Katharine Hepburn, Jessica Lange és Sally Field.
Két utcazenész pakolászik egy parkban. Közvetlenül egy pad mellett állítják fel hangszereiket. Aztán elkezdenek játszani. Négy barát csatlakozik hozzájuk, akik évtizedek óta újra és újra ott találkoznak és ma ismét ott vannak, hogy visszatekintsenek a múltra, élvezzék a jelent és álmodozzanak a jövőről.
Mert hogyan is lehetne jobb a barátságot ünnepelni, mint zenével?
„Ne tégy rosszat, hátha nincs Isten, aki megbocsássa.” (Szép Ernő)
Mag és Maureen. Anya és lánya. Egy asszony és egy negyvenes vénlány. Valahol Írországban, avagy bárhol a világon, túl a végeken. Ahonnan elmegy mindenki. Angliába, Amerikába, akárhová.
Itt bármiféle szerelem vagy emberi kapcsolódás reménye veszélybe sodorhatja anya és lánya gyűlölettel terhes, végzetes magányt oldó együttlétét. Életekről döntő üzenetek és levelek lelik halálukat itt. Közben megy a tévé. És a falak mögött zajlik a kopár, történések nélküli vegetáció morbid izgalma. Majd a tragédiába torkolló kegyetlenség.
Két élet, amely örökre egybefonódott. Egymásnak gátjai, mégsem létezhetnek egymás nélkül. Akkor hát mi legyen?
Az Anatóliai mese a török kultúra értékeit felvonultató különleges színpadi előadás, amely a hennás-esküvői szertartásokat is érintő témákat a hagyományos táncokkal ötvözi, és az előadóművészet minden elemével keverve hozza el a közönséghez.
Nem értjük, megfejthetetlen, mit miért tesz, irritál, de a személyiségében mégis van valami, ami megigéz. Mivel varázsol el bennünket, mivel hat ránk ez a folyton tabukat döntögető, elbűvölő és arrogáns szélhámos?
ÉBREDJ, KEDVESEM
Ez a személyes utazás a művészi kifejezésmódok összetett természetét tárja elénk, olyan gondolatébresztő hangulatot teremtve, amely egyszerre nyugtalanító és magával ragadó.
A műsoron Genesis klasszikusok, közös Djabe & Steve Hackett szerzemények, Steve Hackett dalok és Djabe kompozíciók szerepelnek. A formáció fennállásának 22 évére teljesen összeforrott egységes produkcióban egyesíti a különböző alkotóműhelyekben született zenei darabokat.
„Ezúttal a magyar népzene és a jazz muzsika jeles előadóművészei, Balogh Kálmán és Dresch Mihály mellett a színházi művészet egy kiemelkedő alakját, Őze Áront hívom vendégemül.