Rengeteg könyv és előadás szól arról, hogy hogyan neveljük gyermekeinket. Akár özvegyként, akár elvált szülőként: ha egyedül gondoskodunk róluk, egyedül kell meghozni a döntéseket a gyermekeink életével és a családdal kapcsolatban, az leterhelő és embert próbáló feladat. Egy személyben kell teljesítenünk két ember munkáját, ráadásul folyamatosan, évtizedeken keresztül.
Bármennyire is szeretjük gyermekeinket, egyedül nevelni őket megterhelő feladat. Még a madarak is gondoskodnak egymásról: amíg a tojó a fészekben kelti a tojásokat, a párja táplálékot hord neki. Enélkül a kölcsönös tehermegosztás nélkül, nem csoda hát, ha kimerülünk, elfáradunk, elcsüggedünk. Mégis, kevés szó esik az egyedülálló szülők belső küzdelmeiről, kifáradásáról és gyakran befele, magányosan hordozzák bizonytalanságaikat, félelmeiket, fáradtságukat.
Ez az előadás nem a gyereknevelésről szól, hanem arról, hogy miként törődhetünk önmagunkkal úgy, hogy legyen miből adnunk. Az előadás célja kicsit megállni, hogy mi magunk is feltöltődhessünk, mert egy üres kancsóból nem lehet egy üres poharat feltölteni.
Jegyvásárlás
