Respighi: Róma kútjai
Mozart: D-dúr hegedűverseny No. 4.
Muszorgszkij-Ravel: Egy kiállítás képei
Vezényel: Hamar Zsolt
Közreműködik: Christoph Koncz
Ottorino Respighi – Róma kútjai
Ottorino Respighi (1879-1936) Róma kútjai című szimfonikus költeménye, a „Római triptichon” első darabja. 1916-ban írta a zenei impresszionizmus egyik fontos művét, aminek elkészültét Toscanini is szorgalmazta. Tételeiről így ír a szerző:
1. A költemény első része, a Valle Giulia kútja, hajnalban.
2. A zenekar trillái felett váratlanul felhangzó kürtszó vezeti be a második részt, a Tritón-kutat.
3. Ünnepélyes téma hangzik fel a zenekarban. Ez a Trevi-kút, fényes délben.
4. A Villa Medici kútja alkonyatkor. Ez a naplemente vágyakozásteljes órája. A levegő telve van harangzúgással, madárcsicsergéssel, lombsusogással. Azután minden lassan megnyugszik az éjszaka csendjében.
Wolfgang Amadeus Mozart – D-dúr hegedűverseny No. 4 K. 218
(I. Allegro; II. Andante cantabile; III. Rondeau. Andante grazioso)
A mű ugyancsak a Salzburgban, 1775-ben komponált öt hegedűverseny közül való. Az előbbi darabokhoz képest itt a szólóhangszer kiemelkedő funkciójában mutatkozik fejlődés. A zenekar szövete egyszerűbb, a tutti nem „verseng” a szólóhegedűvel, hanem kíséri azt.
Az első tétel főtémája a francia hegedűversenyekre jellemző induló-motivikával kezdődik, a zenekari bevezetés után a szólóhangszer is ezzel mutatkozik be, a koncertáló szólamot azonban mindvégig elsősorban a dallamosság, a nyugodt következetességgel végigvitt melódiaívek, a kiegyenlített ritmika jellemzi. A lassú tétel itt is szerenád-hangulatú; a zenekar kürtjei és oboái adják ábrándos dallamosságának ezt a „szabadtéri”, csillagfényes színt, aromát, illatot. A rondó is megőrzött valamit az induló jellegből, bár feszességét játékosságba oldotta fel a komponista. Az Andante grazioso jelzésű, 2/4-es szakaszhoz utóhangként járul egy staccato-mozgású, 6/8-os Allegro ma non troppo: az epizódokat helyettesítő változatokban e két formarész együtt vesz részt. E változatot között szerepel az a dudatánc, amelyet Mozart mint „Strassburger”-t emlegetett. /Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz/
“A tizenkilencedik születésnapját követő évben, tizenkét hónap leforgása alatt ÖT HEGEDŰVERSENYT komponált Mozart – egy sor egyéb jelentős alkotása mellett. Azért feltűnő ez a hegedűverseny-sorozat, mert önálló szigetet képez Mozart életművében. A szerenádok egynémelyikébe helyezett hegedűversenyektől (K185, és a Haffner-szerenád) és további két Mozartnak tulajdonított, de vitatott hitelességű hegedűversenytől (6K268 Esz-dúr, K271 D-dúr) eltekintve ez az öt mű Mozart hegedűverseny-termése. Örökbecsű művek egy a fiatalkori éveket maga mögött hagyó zseni lelkéből fakadóan. “ Terényi Ede
Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij – Egy kiállítás képei
Az Egy kiállítás képei Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1839-1881) orosz zeneszerző legismertebb zongoraciklusa. A darabot az előző évben elhunyt építész-festő barátja, Viktor Hartmann posztumusz kiállításának hatása alatt írta 1874-ben. A képek és vázlatok Muszorgszkijból az emberi élet és pszichikum, a nép képzeletvilágának csodálatosan színes megfogalmazásait váltották ki – rá jellemző módon. Az Egy kiállítás képei a programzene egyik mintadarabjának tekinthető, melyet az orosz zenekritikusnak, Vlagyimir Sztaszovnak dedikált. A kompozíció stílusa, a különböző karakterdarabok ciklussá fűzésének elve Robert Schumann hatásának nyomait viseli. Mindazonáltal a mű jellegzetesen orosz. A zenekari hangszerelés Maurice Ravel tehetségét dicséri, ebben a feldolgozásban vált az alkotás a szimfonikus repertoár egyik legsikeresebb darabjává.
Jegyvásárlás
