Világirodalmi Klasszikusok Fesztiválja
2026. augusztus 14. (péntek) 20.00 óra, Tószínpad
Cseresznyéskert
táncszínházi előadás
Anton Pavlovics Csehov műve nyomán
A Feledi Project előadása
Szereplők:
Ranyevszkaja – Hörcher Noémi
Ánya – Frank Flóra
Várja – Bakonyi Jusztina
Gajev – Földesi Milán
Lopahin – Nádas Zalán
Trofimov – Perjési Patrik
Szimeonov-Piscsik – Juhász Kristóf
Jepihodov – Juhász Kristóf
Sarlotta Ivanovna – Czvikli Fanni
Jása – Nagy Csaba Mátyás
Dunyása – Márkus Fanni
Firsz – Kulka János
Zene: Sárik Péter Trió:
Sárik Péter – zongora, Gálfi Attila – dob, Péter Tamás – basszusgitár
Zeneszerző: Sárik Péter
Díszlet-látvány: Vati Tamás
Jelmez-látvány: Bati Nikolett
Fotó: Kaszner Nikolett
Fénytervező: Pető József
Kamera-projektor: Fekete Mátyás
Koreográfus munkatárs: Wéninger Dalma
Rendező-koreográfus: Feledi János
Egy letűnt világ határán, ahol a múlt és a jelen összefonódik, a Cseresznyéskert táncszínházi előadás a változás fájdalmát és szépségét idézi meg. A Feledi Project új bemutatója Anton Pavlovics Csehov ikonikus drámájának motívumait kortárs mozdulatnyelven és élő jazz-zenével, a Sárik Péter Trió különleges hangzásvilágával értelmezi újra. A nosztalgia, az elengedés és az újrakezdés dilemmái nem szavakkal, hanem mozdulatokon, testemlékezeten és zenei improvizációkon keresztül szólalnak meg.
A történet középpontjában egy régi, lassan pusztuló birtok áll, melynek cseresznyéskertje nem csupán díszlet, hanem sűrű szimbólum: a múlt szépsége, a társadalmi hierarchia változása, a közösségi és személyes veszteségek terepe. A kert – amely egykor gazdagságot és esztétikumot jelentett – ma az elkerülhetetlen átalakulás peremén áll. A karakterek mozdulatokon keresztül jelenítik meg belső konfliktusaikat és a kerthez fűződő érzelmi viszonyukat. A tánc nyelvén történő ábrázolás felerősíti azokat a finom lelki rezdüléseket, melyeket Csehov drámája csak sejtetni enged. A zene – élőben megszólalva – nem pusztán kísér, hanem dialógust folytat a tánccal.
A Cseresznyéskert a múlt elengedéséről, a változás kikerülhetetlenségéről és az új világ születésének reményéről szól – mélyen személyes és mégis egyetemes táncszínházi vallomás. Az előadás középpontjában az idő múlásának elkerülhetetlensége és az emberi kapcsolatok mulandósága áll. A cseresznyéskert egyszerre jelképezi a nosztalgiát és az újjászületés lehetőségét, míg a jazz és a tánc együttesen azt a kérdést feszegetik: vajon lehet-e harmóniát találni a változásban?
