Schiller szenvedélyektől szétrobbanó darabjában örök ellentétpárok csapnak össze: a kötelesség és a szabadság, a hatalomvágy és az erkölcsi tisztaság, a megfelelési kényszer és önmagunk vállalása, az önzés és a szerelem.
Képesek-e arra a hangok, hogy megidézzék egy város látványát, hangulatát, az atmoszférát, amelyet a hely szelleme sugároz? Respighi Róma-triptichonja képes erre. A három szimfonikus költeményből kettőt hallunk ezen a koncerten.
„Hegedűs a háztetőn… valahol mind azok vagyunk. Megpróbálunk egy letisztult dallamot kicsalni, miközben egyensúlyozunk, hogy ne szegjük nyakunkat. Nem könnyű!”