„Ennek a gyűrűnek nincs semmi súlya, a mérleg mindig nullára áll, és egyetlen milligrammot sem tudok kikényszeríteni belőle. Az ön férje bizonyára még él. Ilyenkor egyik jegygyűrűnek sincs súlya önmagában – a jegygyűrűknek csak párosan van súlyuk. Az én aranyműves mérlegemnek az a sajátossága, hogy nem méri a fémet, csak az ember létét és sorsát.”
Az Erkel Színház „otthonául” szolgáló tér névadója komoly irodalmi munkák szerzője, és erősen kötődött a színház világához: a későbbi II. János Pál pápa egyetemi évei alatt irodalmi esteket szervezett, több színjátszó társulatnak tagja, vezetője volt. Az aranyműves boltja című 1960-as verses dialógusának középpontjában három pár áll, akik jegygyűrűért mennek az aranyműves boltjába. A filozofikus szöveg a párok történetének bemutatásán keresztül járja körül a szeretet és a házasság szentségének témáját. Az Opera előadásában a lengyel „drámaíró” mellé a Wojtyłával barátságot ápoló, mindig különleges hangzásvilágot létrehozó kortárs lengyel zeneszerzőt, Krzysztof Pendereckit hívjuk társul, hogy művei kísérjék a prózai színészek játékát. Penderecki munkássága közel áll a színház világához, számos opera és film zenéjét jegyzi. Az előadás rendezője az Opera visszatérő vendégalkotója, Szikora János: egyebek mellett Az árnyék nélküli asszony után e különleges muzsikával átszőtt művet viszi színre az Opera és a Vörösmarty Színház koprodukciójában – és ő az egyetlen magyar rendező, aki a másik híres Wojtyłaművet, A mi Urunk festőjét is színre vitte már a pécsi színház újranyitásakor.