Berg: Piano Sonata, Op. 1
Fauré: d-moll zongoratrió, op. 120
Debussy: Syrinx
Schoenberg: Megdicsőült éj, op. 4
A zeneirodalom egyik legnehezebben megragadható időszaka a szecesszióval egyidejű korszak. Míg a képzőművészetben a szecesszió többé-kevésbé jól körülhatárolható, addig a zenetörténetben mindig is viták övezték, milyen alkotásokat lehet ide sorolni, és főleg milyen jegyek alapján.
A sorozat utolsó koncertjén olyan darabok hangoznak el, amelyek valamilyen sajátságuk alapján – mint amilyen az indaszerű dallamvezetés, a gazdag ornamentika, a dinamikus forma vagy a zene „kétdimenziós” megjelenése – a szecesszióhoz sorolhatók. Érdekesség, hogy ezek a darabok jellemzően szerzőjüknek vagy legkorábbi, vagy legkésőbbi alkotásai.
A programban Berg és Schoenberg darabjai a korai művek csoportjába tartoznak, Fauré vagy Debussy pedig pályája utolsó korszakában alkotott olyan kompozíciókat, amelyekre nagyrészt igazak a fent felsorolt jegyek.