A Ferencsik bérlet összeállítói gondos munkát végeztek: a hangverseny-látogatók a zeneirodalom legnagyobb remekei – Schubert utolsó, „nagy” C-dúr szimfóniája, Schumann II. szimfóniája, Csajkovszkij b-moll zongoraversenye, Haydn Katona-szimfóniája és Mozart c-moll miséje – mellett ritkábban hallható művekkel is megismerkedhetnek, amelyek azonban joggal tarthatnak igényt a hallgatóság érdeklődésére. Elég Cherubini Médeiájának drámai hangvételű nyitányára, Sibeliustól a Kalevala, a végtelen finn erdők és a liguriai tengerpart világát egyszerre megidéző II. szimfóniájára vagy Carl Philipp Emanuel Bach pezsgő frissességű hamburgi szimfóniájára gondolnunk. A felejthetetlen koncertélményeket olyan világsztárok garantálják, mint az oboajáték minden árnyalatát felmutató, karmesterként is kiváló François Leleux, a cselló mesterének számító Perényi Miklós, a berlini Komische Opernek két alkalommal is az év operaháza címet megszerző Nánási Henrik vagy a régi zene egyik ikonikus alakja, Konrad Junghänel. Kívánhatunk-e ennél többet?
Ferencsik bérlet / 3
2021. március 4., csütörtök, 19:30
b-moll zongoraverseny
Pjotr Csajkovszkij: b-moll zongoraverseny, op. 23
Jean Sibelius: II. (D-dúr) szimfónia, op. 43
Peter Klimo zongora
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Nánási Henrik
Csajkovszkij eredetileg Nyikolaj Rubinsteinnek akarta ajánlani 1874–75-ben írott művét, zongoraművész-zeneszerző-karmester barátja azonban lesújtó kritikával illette a darabot, így az ajánlás Liszt Ferenc növendékének és lánya, Cosima első férjének, a művet 1875-ben Bostonban bemutató Hans von Bülow-nak szól. A zongoraverseny 1888-ban nyerte el a zeneszerző által véglegesnek tekintett alakját. Az első tételben meghatározó a romantikus pátosz és a szenvedély, a lassú tétel érzelmes románcába ördöngös scherzo-középrész ékelődik. A finálé főtémáját ukrán népi dallam ihlette. A zongoristáktól kivételes hangszertudást igénylő Allegro con fuoco fergeteges kódába torkollik. Az est szólistája a magyar–amerikai zongoraművész, Peter Klimo, a 2019-es Bartók Világverseny harmadik helyezettje és a Nemzeti Filharmonikusok különdíjának nyertese.
Lelkes hívének, a Finlandiát „keresztvíz alá tartó” Axel Carpelan bárónak köszönhetően Sibelius 1901-ben Rapallóban kezdte komponálni II. szimfóniáját, amelyet hazatérte után fejezett be és vezényelt el az ősbemutatón, 1902-ben. A nagy sikerre való tekintettel a mű március 8-i előadását a premiert követő további három napon: 10-én, 14-én és 16-án is meg kellett ismételni. Számos változtatást követően a végleges műalak 1903-ban, Stockholmban hangzott fel először, ugyancsak fergeteges sikerrel. Mindmáig ez Sibelius legnépszerűbb – himnikus kódájával a finnek számára az orosz elnyomás alóli felszabadulást jelképező – szimfóniája. Nánási Henrik személyében korunk egyik kiemelkedő karmestere áll a zenekar élén, aki a berlini Komische Oper zeneigazgatójaként kétszer szerezte meg együttesének az „Év operaháza” elismerést.
