A Figaro házassága elementáris lendületű nyitánya után ugyanis az 1774-ben, a 18 esztendős Mozart által két hegedűre és zenekarra komponált C-dúr concertone szólal majd meg, méghozzá a közelmúltban a Virtuózok adásaiból és a tavaszi Mozart-napon megismert elragadó tehetségű testvérpár, a tízes éveik első felében járó Abouzahra Amira és Abouzahra Mariam hegedűszólóival. Mozart 1788. július 25-én vezette be műjegyzékébe utolsó előtti, g-moll szimfóniáját, amelynek a zeneszerző életében való nyilvános előadásáról semmi bizonyosat nem állíthat a zenetörténeti kutatás. A másik g-moll hangnemű szimfóniától a „Nagy” jelzővel megkülönböztetett mű rangjáról és kedveltségéről annál könnyebb kétely nélküli kijelentéseket tenni, hiszen Beethoven, Schubert vagy Schumann csakúgy lelkesedett ezért az alkotásért, akárcsak a koncertközönség egymást követő nemzedékei az elmúlt kétszáz évben.
Mozart: Figaro házassága – nyitány
Mozart: C-dúr kettősverseny, K. 190
Közreműködnek: Abouzahra Amira, Abouzahra Mariam hegedű
Mozart: g-moll szimfónia No. 40, K. 550
Vezényel: Keller András
