120 éves a magyar film / MÜPAMOZI
Réz András filmklubjában körbejárjuk a több száz slágerré vált dal születésének forrásvidékét: hogyan termékenyítették meg az ötvenes évek kollektív "műhelyei", a gyár, az uszoda, a sportpálya a Kabos-filmektől örökölt profi kabarék és operettek világát. Többféle szűrőn, a korabeli filmen és annak szatirikus, későbbi feldolgozásain keresztül eleveníthetjük föl, hogyan nevelődött át a gyanútlan, aranykezű, de ideológiailag képzetlen szerelmes ifjúmunkás az ötvenes években. Milyen szerepe volt a hatvanas évekbeli langyos kádárizmusban a VIT és a "Ki mit tud?" versenyeinek a beatzenekarok, az Illés, Koncz Zsuzsa és más csapatok indulására? Hogyan jelenik meg a Pacsirta rádió, a grízes tészta, a Bambi üdítő s a közösségi együttműködést és ideálokat deklaráló szocializmus a hatvanas évek zenés filmjében és annak kilencvenes évekbeli retrójában? Miért közönségsiker a hatvanas évek óta szinte folyamatosan Ránki György musicalje, az Egy szerelem három éjszakája? Hogyan fér össze a rock-blues érzés a Kőbánya-dokumentarizmussal, milyen Fonográf-zenék ritmusára vált emblémává a szocialista aszfaltot döngető Zil teherautó, miután fölvette a szöszke göndör autóstoppos lányt?
A kilencvenes évek legnézettebb filmje volt ez a hatvanas évek slágereire felfűzött retró. Sikerének titka, hogy miközben papák-mamák röhögve nosztalgiáznak - sok másik mellett - a Kicsit szomorkás a hangulatom máma dalon, a Ki mit tud?, a Bambi büfé, a kólamámor és a VIT fölött, addig a Tímár Péter-mozi elképesztően abszurd képet rajzol mind az idillikus, mind a rémuralmi hatvanas évekről. Valami olyat, ahogy a kollektív tudattalan a maga sokarcúságában megőrizhette ezt az időszakot. Köszönhető ez az olyan szójátékoknak, favicceknek, mint Bajkon úr (!) A tanú teljes holdudvarát idéző udvarlásai ("az én vonzalmam nem hullámvasút") és a dalt szó szerint képbe fordító hommage-ok sorának (Lázár Kati és Reviczky Gábor a "reszkető holdnál, a tó vízén". De az olyan karikaturisztikus elemeknek is, mint az exávós háztömbbizalmi akciói, a pezsgős kalauznő-vetkőztetés vagy a fizetésnap.
Művét Tímár telezsúfolja a korszak filmjeinek ironikus idézéseivel, de az olyan technikai trükkökkel is, mint a fényvágás, a jelenetek villanásszerű bevágása, vagy a szereplők visszafelé mozgatása. Ennek következtében a remek színészek bábokként rángnak, az egész világ légüres térbe kerül, s nemcsak a hatvanas évek, hanem a nosztalgikus tekintet is ironikus idézőjelet kap.
Csinibaba (1997) - Objektív Filmstúdió Kft., színes, 100 perc
Rendező: Tímár Péter
Író: Márton Gyula
Forgatókönyv: Tímár Péter, Márton Gyula
Operatőr: Szatmári Péter
Zene: Nádas György, Závodi Gábor, S. Nagy István, Hajdú Júlia, Sas László, Deák Tamás, Majláth Júlia, Bágya András, Fényes Szabolcs
Dalszöveg: ifj. Kalmár Tibor, Szenes Iván, Hajnal István, ifj. Kalmár Tibor, Bacsó Péter, Rákosi János, Kovács Judit, Fülöp Kálmán, Ullmann Ottó, Brand István, ifj. Hajnal István, G. Dénes György
Vágó, trükk: Tímár Péter
Házigazda: Réz András
Szereplők: Gálvölgyi János (Simon bá), Almási Sándor (Attila), Tóth Anita (Angéla), Reviczky Gábor (Cézár), Igó Éva (Margit), Tóth Ildikó (Olga), Németh Kristóf (Félix), Nagy Natália (Manci), Lázár Balázs (Jenő), Kovács Vanda (Etelka), Fesztbaum Béla (Ede), Safranek Károly (Bajkon úr), Andorai Péter (Purábl Kúnó), Pogány Judit (Terike), Molnár Piroska (Aranka), Lázár Kati (Ernesztin), Cseh Tamás (Angéla apja)
Közreműködik: Lovasi András, Kispál és Borz
