Mint annyi más Bach-kompozíció, úgy az 1055-ös A-dúr és az 1052-es d-moll versenymű is jócskán kínált feladatokat a zenetörténeti kutatás egymást követő nemzedékei számára, leginkább ama alapkérdés körül, hogy mi is volt e művek eredeti szólóhangszere. Az A-dúr koncert esetében például a Bach-kutatók többségi, azonban korántsem egyhangú véleménye szerint az oboa d’amore lehetett ez a hangszer, a d-moll versenymű kapcsán pedig sokan a hegedűt vélték hasonló szerepben, míg mások újabban az orgona mellett érvelnek. Ilyesféle, a műalak és a tételszám tárgyában felmerülő filológiai kérdéseket Gustav Mahlernek a „Titán” melléknévvel felruházott I. szimfóniája körül is ott lelhetünk. Ám ahhoz nem fér kétség, hogy a mű ősbemutatójára 1889 novemberében Budapesten került sor, s hogy a fiatal komponista egy nappal e – többé-kevésbé kedvezőtlenül fogadott – premiert megelőzően a Magyar Királyi Operaház igazgatósági levélpapírjára írva sietett megköszönni muzsikusai fáradozását.
Bach: A-dúr zongoraverseny, BWV 1055
Bach: d-moll zongoraverseny, BWV 1052
Mahler: I. (D-dúr, „Titán”) szimfónia
Közreműködik: Ránki Dezső zongora
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András
