„A hivatali féligazságok is ilyenek, mint apám féligazságai, és a hatásuk is ugyanaz: azt a téves illúziót keltik, mintha a környezetem jobban ismerne engem, mint én magam. Bűntudatot keltenek bennem, azt sugallják, hogy keveset tudok magamról. Én tényleg nem sokat tudok.... Tisztába akarok jönni magammal.... Nem a sérelmeimet akarom kibeszélni, nem apámnak akarok megbocsátani, hanem ismerni akarom az állományt, mindent, ami a rendelkezésemre áll: a szokásokat, a múltat, a lefutott köröket."
E meglepő kijelentés hátterében az a felismerés áll, hogy e három nemzedéket bemutató mű szereplői és főhőse hisznek az öröklődésben. Tudják, nem csak géneket, hanem sorsokat is örökölnek. A harmincas éveinek közepén járó, Budapesten élő főhőst egy fájdalmas szakítás, a nagymama megtalált naplója és egy, a családi legendáriumot megkérdőjelező levél indítja el az identitáskeresés útján. A jelen elől fordul múltja, a családi múlt felé, talán hogy jobban megértse önmagát, biztosabban ítéljen saját sorsában, s hogy valamiféle magyarázatot találjon arra, miért alakul így az élete. Ennek az önmagát kereső, figyelő, értelmező fiatal férfinak az élete és története azzal párhuzamosan bomlik ki, ahogyan szép lassan hozzáfér a család sokszor titkos, valódi történetéhez. A beilleszkedés egyfajta kudarca a család három generációjának története. A kulturális, családi meghatározottságok, konvenciók és tradíciók, származás és elszármazás nem hagyják szabadulni a szereplőket. A múlt utáni kutatás felidézi a főhős gyerekkorának világát, a telepet, ahonnan neki sikerült kitörnie - sok elődjének viszont nem. A megismert sorsokban felfedezi az öröklött mintákat, s azokat a gödröket, amelyekbe minden családtag egyszer belelép – ő maga is. Mire teljessé válik a családi múlt tablója, s az áthagyományozott féligazságokról-hazugságokról is lehull a lepel, jelen és múlt egyszer csak összeér: a telepi család története egyetlen pillanatban sűrűsödik.
Múlt és jelen. A jövő kérdéses, ám sejthető. Identitás és tolerancia. A megtalált identitás segít a személyiség újjáépülésében. A tolerancia pedig nélkülözhetetlen ahhoz, hogy elfogadjuk, vállaljuk, és elbírjuk azt a biológiai és szociokulturális örökséget, mely majd a jövőnket is meghatározza.
Az előadás hossza: 1 óra 30 perc 1 szünettel
Nézőtérnyitás az előadás előtt 1,5 órával.
