PAUL PORTNER: HAJMERESZTŐ
Interaktív bűnügyi vígjáték, az egri Gárdonyi Géza Színház előadása.
Egy közönséges esős hétköznap délutánon véres bűntény történik Washington belvárosában. Az áldozat: az évszázad egyik legnagyobb zongoraművésznője.
A történet szereplői: egy fodrászszalon munkatársai és vendégei, akik egy nyomozás kellős közepén találják magukat.
Mindenki gyanús!
A rendőrség akcióba lép – és tanúként, a nyomozást aktívan segítő társként ott a közönség…
A közönség – aki mindent látott...
A hajmeresztő bűnténynek hajmeresztően izgalmas a nyomozása, míg végül fény derül a megoldásra – az Önök segítségével!
Paul Portner társasjátéka Amerikában kivívta a legnagyobb előadásszámot elért produkció címét.
A német író tollából 1963-ban kipattant színdarab eredeti szándéka szerint pszichodrámának indult annak demonstrálására, hogy hogyan is működik az elme egy bűntényre való visszaemlékezés kapcsán, igen mérsékelt sikerrel, mígnem 1976-ban rá nem akadt két amerikai színházi szakember, akik aztán átdolgozásukkal 1978-ban elindították világhódító útjára a művet, mely egyben magáénak tudhatja a "soha-ilyen-sokáig-Broadway-n-egyhuzamban-futott-prózai-előadás" megtisztelő címet is.
Mert mi történik akkor, ha egy teljesen hétköznapi napon egy hétköznapi fodrász-szalon feletti szobában egy nem hétköznapi esemény, azaz egy gyilkosság történik? És ha minden jel arra utal, hogy a gyilkos a szalonban tartózkodik, akárcsak a rendőrség? Ki mire és hogyan emlékszik? És ki a gyilkos?
A darab igazi sikerének titka azonban a szórakoztató krimiségén túl valójában az, hogy a közönség aktívan részt vesz a színdarab "sorsának" alakításában, hisz a nézőtéren ülők kérdéseikkel - melyeket az előadás szünetében (sőt! Sokkal inkább a második rész alatt!) tehetnek fel - sarokba szoríthatják a szereplőket, és egy jó kérdéssel bizony lebuktathatják azt, aki a gyilkosságot elkövethette.
A színészeknek tehát estéről-estére improvizálniuk kell az aznapi kérdések alapján a történet alakulását - persze bizonyos "sarokpántok" mentén. Mivel azonban nincs két egyforma "nézőtér", az események alakulásának pikantériáját az adja, - ami bizony igen könnyen előfordulhat -, hogy akire tegnap ráterelődött a gyanú, az ma este ártatlanul távozik.
