Kálmán Eszter látványtervező Bercsényi Péter bábművésszel és Dányi Viktória táncossal használta fel A hattyúk tava motívumait egy asszociatív, a színházi eszközöket kreatívan vegyítő előadásban.
Kálmán Eszter A hamupipőke című előadásával mutatkozott be először rendezőként a hazai közönség előtt. Ebben a produkcióban nem volt egyetlen élő szereplő sem, a tárgyakkal viszont olyan világot teremtett, amelyben fel sem merült az emberi jelenlét hiánya. A fiatal látványtervező azóta több saját produkcióval is szerepelt már a Trafóban, mindegyik előadását olyan vizualitás jellemezte, amellyel ritkán találkozunk színházi közegben. A Justine-ben képregény és film eszközeivel és hatásaival dolgozott, az N mint Nosferatuban pedig olyan egyszerű tárgyak animálásával, mint egy lufi, egy fekete köpeny vagy egy papírdoboz-város teremtett sejtelmes világot.
A tó szintén erős vizualitást ígér, de a rendező ismét új eszközökhöz folyamodik. Ezúttal mind a díszletet, mind a kellékeket a táncos és a bábos határozzák meg, a körülöttük levő világot egymáshoz való viszonyuk alakítja. A hattyú és az őt kereső herceg figurája folyamatosan cserélődik a szereplők között, de hattyúvá válhat egy kéz, egy törölköző vagy akár egy eldobott zsebkendő is. A hattyúk tava mesei motívumait felhasználó előadás a báb, a tánc, a test, a tárgy, a változás és átváltozás színpadi lehetőségeivel játszva, egy asszociatív képeskönyv lapozgatására invitálja a nézőket.
Az előadók komoly mesterségbeli tudásukkal hívják fel a figyelmet a tánc- és a bábművészet különbségeire, vagy épp kapcsolódásaira. Mindeközben persze kiaknázzák a helyzetkomikumban rejlő lehetőségeket, humoros, játékos formában is szólnak a témáról.
A produkció a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett Staféta program keretében valósult meg.
Alkotók: Dányi Viktória, Bercsényi Péter
Dramaturg: Szabó-Székely Ármin
Látvány: Kálmán Eszter
Jelmez:: Juhász Dóra
Fény: Éltető András
Hang: Rembeczki János
Zene: Kákonyi Árpád, Friedenthal Zoltán
Munkatárs: Fazekas Anna
Rendező: Kálmán Eszter
