Korunkat a változás jellemzi. Változik gazdasági környezetünk, a társadalom, amiben élünk, változnak szokásaink, a kultúránk, változunk mi magunk is. Ebben az átalakuló világban nehéz kapaszkodót találni, mert – az állandónak és változatlannak hitt – hagyományhoz való viszonyunk is átalakulóban van. Nem elégszünk már meg a személyes tapasztalatok, közvetítők által vagy filmről, hangszalagról megismert folklór reprodukálásával. Keressük és megmutatjuk, amit ebből a kultúrából ma aktuálisnak, magunkra nézve érvényesnek, értékesnek tartunk, keressük, meghatározzuk és elhelyezzük magunkat a saját nyelvünkön, a mi világunkban.
A Bartók-évforduló jó alkalmat kínál Bartók Béla géniuszának újbóli felfedezésére. Ráirányítja figyelmünket arra az életműre és gondolkodásmódra, mely mintaként szolgál számunkra is. Eszerint a népzene és néptánc minél tökéletesebb megismerése után, abból kiindulva, saját, mai, aktuális nyelvünket kell megalkotnunk.
A Kincses Felvidék a Bartók-trilógia első része, melyben az együttes a forráshoz legközelebbi, ahhoz leginkább hasonlító formában mutatja be az „eredetit”. Az ezt követő részek, melyek a közeljövőben kerülnek színre, az absztrakció egyre magasabb szintjén követik Bartók útját, és jutnak el az inspiráló mintától a kortárs nyelvig.
