Ismét egy alkalom, amikor nem csak egy koncert törtrésze erejéig merülhetünk el egy-egy zeneszerző világában. A Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös, immár tizenkettedik maratonja egy különleges páros, Debussy és Ravel zenéjét ünnepli.
A két francia szerző neve összeforrt, mindketten impresszionistaként vonultak be a köztudatba, de egyikük sem szerette ezt a bélyeget. Rivalizáltak, hatottak egymásra, figyelték, csodálták, motiválták egymást.
Debussy meg volt győződve arról, hogy bármilyen más művésztől többet tanulhat, mint egy zenésztől. Ami viszont igazán éltette és vallásos áhítattal töltötte el, az a természet misztikus csodája. Egyszerre volt saját törvényei szerint működő, új zenei világot alkotó látnok és a francia tradíció konzervatív őrzője. A bohém Ravel „egyetlen szeretője a zene volt”. Merített a spanyol folklórból, görög, orosz, kínai, héber, osztrák és magyar motívumokkal is dolgozott, és az amerikai jazzből is táplálkozott. Zenéje lírai és okos, alapos és határozott.
A maratoni álmodozás során rengeteg érzékiség, benyomás, hangulat és szín bomlik ki, nekünk pedig csak egy dolgunk van: hagyni, hogy mindez hasson ránk.
A sorozat művészeti vezetője Fischer Iván.
Debussy: La Puerta del Vino (Prelűd, L. 131/3)
Debussy: Köd (Prelűd, L. 131/1)
Debussy: Váltakozó tercek (Prelűd, L. 131/11)
Debussy: Kvartok (Etűdök, L. 143/3)
Debussy: Ötujjas gyakorlat (Etűdök, L. 143/1)
Debussy: Gyermekkuckó (L. 119)
- Dr Gradus ad Parnassum
- Az elefánt bölcsődala
- A baba szerenádja
- Hópelyhek tánca
- A kis pásztor
- Golliwogg's cakewalk
Debussy: „Général Lavine” eccentric (Prelűd, L. 131/4)
Debussy: „A tündérek kiváló táncosnők” (Prelűd, L. 131/6)
Debussy: Megzavart szerenád (Prelűd, L. 125/9)
