Szegedi Kortárs Balett – Bernarda Alba háza
A táncmű egyfajta sűrítmény, a Lorca mű olvasása után bennem kialakult érzések, gondolatok esszenciája, lenyomata. Nem a dráma történetét és karaktereit akarom megmutatni, hanem a bezártságból, az elfojtásokból adódó feszültséget, a vágyakozás erejéből táplálkozó egymás ellen fordulás természetét. A Bernarda Alba háza fő mondanivalója az egyéni boldogságot eltipró társadalmi kötöttségek bírálata. Lorca remekül érzékelteti a visszafojtott szenvedélyek fülledt légkörét. Aki meghajlik a kemény hagyományok előtt, magára vállalja az örök boldogtalanságot. Aki lázad ellene, aki derűt, boldogságot igényel, az belepusztul. “Nem halál s kiközösítés illetné azt, aki az évszázados morális szabályok helyett vágyainak és érzéseinek enged, ám amíg a puritán társadalom befolyása ilyen erős, fájdalom fog kísérni minden egyéni boldogságkeresést és akaratot.” Lorca szavakkal, dallamokkal, színekkel harcolt az emberi méltóságért, egyenlőségért, méltányosságért, demokráciáért.
DUENDE
“Mindenben, amiben fekete hangok vannak, van duende. Ez a fekete hang a titok. Gyökerei a fövenybe mélyednek, amely mindannyiunknak ismerős és mindannyiunknak ismeretlen, de rajta keresztül szívódik belénk mindaz, ami a művészet lényege. Ez a titokzatos erő, a szent áhítat a duende. Ha a fekete vér elkezd áramolni a szívből a test felé, az emberbe mintha egy szellem költözne. Kilép önmagából, hogy atomjaiból újraépítse a lelkét. Igényli és meg is teremti a közvetlen kapcsolatot az alkotó, a befogadó és valami felső erő között. Olyan alapkérdések táplálják, mint a bűn és az erény, a jó és a rossz harca, az Isten és az Ördög létezése. Mindig ellentétek szembeállítása jelenik meg – ez okozza azt a feszültséget, ami az előadóból kitör. De ez a kitörés ez olyan, mint a vulkán. A felszín alatt összegyűlnek ezek az ellentétes erők, a test, ami fogva tartja őket, igyekszik elnyomni, de egy belső lázadás eredményeként megállíthatatlanul törnek felszínre. Ezeket az erőket és érzelmi hatásokat legjobban talán a szeretkezéshez lehet hasonlítani, hiszen a végén letisztul és elcsendesedik minden. A feszültség feloldódik, a duende pedig elillan.”
Lorca szellemi vezetője, atyai jóbarátja volt a kor leghíresebb spanyol, andalúz zeneszerzője, Manuel de Falla.
Falla műveit a képszerű megjelenítés vágya ihlette, e törekvésében részben szenvedélyes vérmérséklete, részben a táncokban gyökerező mimikus készsége segítette.
Táncolják: Takács Zsófia, Szigyártó Szandra, Bocsi Petra, Nier Janka, Kovács Enikő, Wéninger Dalma, Kiss Róbert/Vincze Lotár
Zene: Manuel de Falla
Fény: Stadler Ferenc
Díszlet kivitelező: Scabello Bt.
Jelmez: Bianca Imelda Jeremias
Koreográfia: Juronics Tamás
Az előadás időtartama: 35 perc
