A pandémia okozta állapotokban viszonyunk az egykor még természetességgel használt terekhez megváltozott. Elég egy közeli tüsszentés, hogy testünk memóriája felidézze feladatát és másfél méteres ívben haladjon el a járókelők mellett. A közös kísérletezés során a tereinkben elfoglalt helyünk rejtette játékosságot keressük. A pálya pedig nem más, mint maga a színház és környéke.
Az alkalmakon egyszerre vizsgáljuk a nonverbális részvételiség lehetőségeit, valamint a zárt és a nyitott tér sajátosságait és a bennük létrejövő -covidkompatibilis- interakciós formákat.
A háromórás folyamatban olyan eszközöket és játékokat alkalmazunk, melyek teret adnak a kreativitásnak, a közös tudás gyarapításának és a felfedezésnek. Előzetes tudásra vagy játék ismeretekre semmi szükség, bőven elég a nyitottság.
Kíváncsian várunk Benneteket, hisz mi sem tudjuk, hogy mi sül ki a végén!
Kényelmes, meleg ruha és cipő ajánlott.
Magunkról:
Borsos Luca
Öt év távollét után, 2016-ban végeztem Madridban színészként és költöztem haza, hogy tovább gyarapítsam tudásom, alkossak és újra megismerkedjek Budapesttel. Itthon drámainstruktor drámajáték szakos hallgatóként folytattam tanulmányaimat. Az eddig megtett kanyarjaimnak, utaknak és helyzeteknek köszönhetem a nyitottságom, és hogy úgy érzem folyamatosan tudok tanulni a környezetemtől. Fontos számomra a közösség, a játék, a mozgás és minden, ami ezek metszete.
Botka Dóra
Júniusban fejeztem be tanulmányaimat a drámainstruktor-drámajátékos szakirányon. Jelenleg egy befogadó otthonban dolgozom, ami tele van kihívással, de nagyon szeretem. Emellett pedig tudok foglalkozni zenével és színházzal, amelyek éltetnek. A figyelmem néhány hónapja erőteljesen a különböző helyzetek felismerésére és annak megoldására irányul. Csapatjátékos vagyok és a hétköznapjaimba is játékosságot viszek.
Stern Lili
Jelenleg a Színház –és Filmművészeti Egyetem harmadéves drámainstruktor hallgatója, emellett táncos, koreográfus vagyok. Ezenkívül fontos a „TÁNC MINDENKIÉ” gondolatisága, az utóbbi időben azzal foglalkozom, hogy a kortárstánc közönségét hogyan lehetne szélesíteni, hogyan tudnám megkönnyíteni a tánc befogadását, dekódolását mindenki számára. Úgy gondolom, hogy a testünkkel való kommunikáció a legőszintébb, a legősibb eszközünk. Továbbá a táncra nemcsak mozgásként tekintek, hanem mint állandó terápiára is.
A program után várunk Benneteket egy közös beszélgetésre a kávézóban.
