-mesebeszéd-
Magyar népmesék motívumainak felhasználásával írta:
BAGOSSY LÁSZLÓ
A Sötétben Látó Tündér szerepében:
POGÁNY JUDIT
Közreműködik:
Köleséri Sándor, Szűcs-Talabér Emma/Kádár Liza, Klemanovits Artúr/Rácz Bertalan, Gantner István
Ügyelő: Berta Tamás Gergely
Látvány: BAGOSSY LEVENTE
Jelmeztervező: FÖLDI ANDREA
Zenei munkatárs: VAJDAI VILMOS
Hangosító: HEKKER GÁBOR
Ügyelő: BERTA TAMÁS GERGELY
A rendező munkatársa, súgó: KANIZSAY ZITA
Rendező: BAGOSSY LÁSZLÓ
„Most elmondom, hogyan születnek a tündérek. A tündérek úgy születnek, hogy minden hetvenhetedik esztendőben, tavaszi reggelen, mikor az erdők alján illatozik a medvehagyma, a szerelmes tündérfiúk meg a szerelmes tündérlányok kirepülnek a tisztásokra, átkarolják egymást és csókolózni kezdenek szépen. Na, erre aztán minden hetvenhetedik esztendőben gyönyörű szappanbuborékok szoktak hullani az égből - ezekben a szappanbuborékokban érkeznek a világra a tündérgyerekek. Hogy ki a csuda eregeti őket, a Jóisten vagy valaki más, azt senki se tudja. Én is már csak arra emlékszem, hogy javában szállingózok lefelé az égből, és a többi testvéreimmel együtt próbálok megkapaszkodni szépséges tündéranyám hajában vagy szépséges tündérapám fülében. Mert amelyik tündérgyerek megkapaszkodni nem tud, az bizony a földre hullik, éhes rókák fellefetyelik, csípős hangyák össze-vissza másszák, butácska őzikék halálra tapossák és vége az életének.”
A Sötétben Látó Tündér nemcsak születéséről mesél, hanem elárulja azt is, hogyan tanult meg látni a sötétben. Mesél Tökmag királyfiról, aki képes volt elmenni a Fekete-tenger hetvenhetedik szigetének legsötétebb szegletébe egyetlen üveg lekvárért. Csakhogy ez a lekvár nem közönséges lekvár volt: az üvegben lakott valaki…
