Túlságosan magasztos gondolatok? Inkább gyakorlatiasak és tapasztalatokon alapulók. Konkrét emlékeken: 2015-ben az akkor éppen harmincéves csellista, Várdai István és az akkor éppen nyolcvanéves zongoraművész, Frankl Péter adott közös koncertet Budapesten - és történetesen Beethoven összes cselló-zongora szonátáját játszották. Felejthetetlenül. A koncertlátogató azt gondolta volna, fél évszázad korkülönbség akár szakadékként is tátonghat két művész között - bizonyára más a felfogásuk, mást gondolnak tempókról, hangzásról, technikáról és sok egyébről, hiszen az idők változásával magunk is változunk, s az új generációk olykor tagadják a régiek által tisztelt értékeket. Kettejük együttműködése nem ezt, hanem az ellenkezőjét mutatta: úgy értették egymást, mint akik örök időktől fogva mindig is együtt muzsikáltak.
Ugyanaz az átszellemültség, ugyanaz a játékosság, ugyanaz az érzéki hangzásigény, ugyanaz a humor - vagy ha talán nem is ugyanaz, mégis nagyon hasonló. Két egymás iránt fogékony, egymásra nyitott világkép. Minek köszönhető mindez? Alighanem annak, hogy a magyar kamarazenei iskola évtizedeken át töretlenül ápolta tovább (Mihály András, majd Kurtág György közvetítésével) azokat a hagyományokat, amelyeket még Frankl legendás mestere, Weiner Leó teremtett meg a maga tanításával.
Aki szereti Beethoven cselló-zongora szonátáit, annak meg kell hallgatnia Várdait és Franklt - életre szóló élményben lesz része.
Műsor:
Beethoven: F-dúr cselló-zongora szonáta, op. 5/1
Beethoven: g-moll cselló-zongora szonáta, op. 5/2
Beethoven: A-dúr cselló-zongora szonáta, op. 69
Beethoven: C-dúr cselló-zongora szonáta, op. 102/1
Beethoven: D-dúr cselló-zongora szonáta, op. 102/2
Közreműködők:
cselló: Várdai István
zongora: Frankl Péter
