Hosszú évekig Nagy Frigyes szolgálatában állt, mint udvari zeneszerző és zenész, Telemann halálakor azonban megpályázta annak állását Hamburgban, amit sikeresen meg is kapott. Tudatosan gyűjtötte a Bach-család zeneműveit, és zenekritikáiból kiderül, mennyire tudatában volt apja zenei nagyságának. Mai hangversenyünk első műsorszámaként D-dúr szimfóniáját hallhatjuk.
1939-ben Samuel Fels iparmágnás kérte fel Barbert egy hegedűverseny megírására fogadott fia, Iso Briselli számára. Azonnal ki is fizette az előleget, Barber pedig megírta a hegedűversenyt. Azonban, míg Briselli teljesen el volt ragadtatva az első két tételtől, a harmadik tétel átírására kérte a szerzőt, mert úgy találta, hogy a harmadik tétel egyáltalán nem illeszkedik az első kettőhöz, és éppen ezért játszthatalannak tartotta. Fels vissza akarta kérni az előleget, erre Barber felkért egy kiváló blattolási készséggel rendelkező hegedűművészt, Herbert Bamuelt, aki órák alatt megtanulta, amjd a Curtis Intézet zenekarával (melynek maga is tanulója volt) és Reiner Frigyes vezényletével privát közönség előtt bemutatta a művet. Fels végül kifizette Barbernek a teljes összeget. Az előadásra felfigyelt Ormándi Jenő, aki azonnal műsorra vette a versenyművet, amely a Carnegie Hall-beli bemutatót követően indulhatott világhódító útjára.
Mai esténket Sibelius grandiózus II. szimfóniájával zárjuk, melyet "függetlenség" melléknévvel is szoktak illetni, mert sokáig Finnország Oroszországtól való függetlenségi törekvéseit szimbolizálta. Sibelius ezt a művét olaszországi tartózkodását követően írta, ami nagy hatást gyakorolt rá. Ez a műve sokkal inkább lélekkel teli, mint első szimfóniája, maga a szerző is úgy hívta: a lélek vallomása.
Műsor:
C. Ph. E. Bach: D-dúr szimfónia
Barber: Hegedűverseny op. 14
Sibelius: II. szimfónia
Közreműködik: Harsányi Elina - hegedű
Vezényel: Kornel Laszlo Thomas
