Hangversenyünkön Carl Orff 1937-ben Frankfurtban bemutatott és máig töretlen népszerűségnek örvendő művét mutatjuk be. Izgalmas zenei barbarizmusával a Carmina Burana Stravinsky nyomdokán haladva kalauzolja a hallgatót a diákdalok forgandó szerencsét és múló szerelmet hirdető világába. A dalok a 19. században a Benediktbeuren kolostorban fellelt középkori német kódexből származnak, elénk tárva azok carpe diem szellemiségét, moralizálást, hol gyengéd, hol tréfás, hol lírai, időnként akár trágár vaskosságát, pajzánságát.
Orff a bőséges anyagból mottóként a szerencse forgandóságáról szóló költeményt választotta (O Fortuna). A kantátaszerű kompozíció ezután a tavasz ébredéséről és a tavaszi réten önfeledten játszó fiatalokról szóló versekkel folytatódik. A második rész alcíme: In taberna – a kocsmában. Megjelenik a képzeletbeli színpadon a részeg pap (a rövid tétel valóságos gregorián-paródia), majd mulatságos felsorolás kezdődik, kik, hogyan isznak (Weöres Sándor halhatatlan fordításában a záró sorok: „iszik száz és iszik ezer/ egész világ nyakal, vedel”). A harmadik rész a szerelemről szól, olykor pikáns, erotikus sorokkal. Végül visszatér a mottó, az O Fortuna.
