Nem tudunk nem hinni valamiben. És ha elvesztettük Istent, majd elvesztettük az emberbe vetett hitünket is, hát mi marad végül? Ekkor megragadjuk azt, ami még öröknek és szentnek tűnhet a világban, és felfedezzük a művészetet magunknak. Egy imát, amit a semmibe mormolunk, egy üzenetet, amit a kút mélyére hajítunk, és mégis: remegve várjuk a választ, ha nem mástól, hát egymástól. És ez egyszer csak működni kezd: emberek gyűlnek össze, hogy megcsodálják gondosan ápolt, tárgyavesztett hitünk zenévé kovácsolt hangjait. És ez az együttlét olyan nagyon jó: reményt ad, és hitet plántál a többi, szomorúságba merevedett szívbe is. És csodák csodája: a művész magánya, az alkotó magánya, a hallgató magánya itt, a pillanat csodájában egymásra néz. És abban az egy pillanatban megérzik, hogy nincsenek egyedül.
Rachmaninov | III. zongoraverseny
Rachmaninov | I. szimfónia
Közremüködik:
Tomoki Sakata – zongora
vezényel: Stanislav Kochanovsky
Kup bilet
