A Goethe verspárjára írt kantáta egyike a legmerészebb és leghatásosabb Beethoven-opuszoknak, Mendelssohn azonos című koncertnyitánya viszont azért izgalmas, mert szavak nélkül jeleníti meg a szélsőséges hangulatokat, emberi érzéseket. Szintén polaritás jellemzi Brahms Hölderlin-megzenésítését, amelyben a költő és a zeneszerző a „fellegek puha szőnyegein sorstalanul suhogó” isteni szellemekkel állítja szembe az ember nyughatatlan életét. Schumann két kórusra írt négy dala valójában vallásos ének, noha nem liturgikus, ám mindegyik témája a halandó ember és az őt metafizikusan körülvevő örökkévalóság. Dvořák kantátájának elhangzása igazi kuriózum, hiszen szinte megszületése óta a cseh szerző gyakrabban játszott nagyszabású műveinek, a Stabat maternek és a Requiemnek az árnyékában áll, noha ragyogó fiatalkori alkotásról van szó. Ráadásul a himnusznak, amely a harmincéves háború – csehek számára végzetes következményeket hozó – első ütközetének állít emléket, a zeneszerző életművében megkülönböztetett szerep jutott: Dvořák ezzel vált elfogadott cseh nemzeti zeneszerzővé.
Műsor:
- Beethoven:Meeresstille und glückliche Fahrt, op. 112
- Mendelssohn:Meeresstille und glückliche Fahrt, op. 27
- Schumann:Négy ének két kórusra, op. 141
- Brahms:Schicksalslied, op. 54
- Dvořák:Himnusz („A Fehérhegy örökösei”), op. 30
Közreműködik:Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)Nemzeti Filharmonikus ZenekarVezényel: Somos Csaba
