„Oskar Kokoschka, a festő annyira bele volt bolondulva Alma Mahlerba, hogy amikor véget ért a kapcsolatuk, készíttetett egy élethű babát, amely szerelme minden egyes részletét hűen lemásolta. A bábkészítőnek írt levelébe, amelyet a babához mellékelt, és amelyet pontos leírással ellátott rajzok kísértek, még azt is belevette, hogy a bőrnek mely ráncait tartja nélkülözhetetlennek. Kokoschka, aki nem akarta véka alá rejteni a szenvedélyét, a városban sétálgatott a babával, eljárt vele az operába. Egy nap aztán elege lett belőle, a fejéhez vágott egy üveg vörösbort, és a baba a szemétbe került.” (A könyv kiadói fülszövege.)
A táncelőadás élethű bábok révén, a kokoschkai gesztust sokszorosítva színpadára invitálja a 20. század három emblematikus alakját: a zeneszerző zseni Mahlert, a festőóriás Kokoschkát és femme fatale-múzsa Alma Mahlert. A táncba vitt bábok jelenbe írt története egy olyan kor emlékét idézi fel, amelyben a kitalált világ még képes lehetett visszahatni a valóságra. A 20. század talán utolsó olyan pillanatára emlékezünk, amelyben a romantika, az expresszionizmus, a szerelem még érvényes fogalmak lehettek, és a múzsák még képesek voltak a csókra.
