A Karinthy Frigyes műveivel eltöltött előadás után talán fény derül mindezekre.
Nincs könnyű helyzetben a rendező, a színész, a színházcsináló ember, de a néző sem, amikor ma kávéházi
kabarét csinál, játszik, rendez vagy néz.
A gatyaletolós, aktuálpolitizálós, nézőpukkasztós-kényszerkreatív előadások korában humort szembeállítani a
viccel, derűt a röhögéssel reménytelen vállalkozásnak tűnik. Elhavazott, zebránledudálós, járdaszélrőlanyázós
korunkban arra kérni a nézőt, üljön le másfél órára, igyon egy kapucínert – talán a pincér sem javítja ki kapuccsínó-
ra -, és felejtse el, amit kedvenc magazinja horoszkóp-rovatában olvasott arról, mit érez és gondol ma az emberi
kapcsolatokról, a másik nemről – vagy igenről -, fürödjön bele Karinthy Frigyes kortalan bölcsességébe a
„válaszolunk olvasóinknak” jótanácsai helyett, és mosolyogjon vagy nevessen vagy takarja el a könnyét, ha úgy
érzi, önmagát látja a színpadon: túl merész feladatnak tűnik.
Hiszen még a tegnap-megjelent, holnapra-eltűnik hírmondó, újság, műsor is nagyobb figyelmet követel, több
igazságot, „hasznos információt” vagy érdekességet ígér, mint az a néhány plakát a Hajós utcában, a Picasso
Point Kávéház üvegablakán, amely az előadásra invitálja a nézőt.
Mégis remélem, a máig legolvasottabb magyar szerző, Karinthy Frigyes kávéházi kabarészínháza ezúttal is
megtölti a nézőteret. Mert üzenet ez a bulikultúrának, a sekélyességnek és az igénytelenségnek, nem rendőrségi
engedély-köteles tüntetés emberségünk, polgárságunk, Kárpát-medencei kultúránk mellett, hogy ebben a hektikus
nagyvárosban, idegesítő-imádnivaló rokonaink-barátaink-ismerőseink között is ügy számunkra mindaz, ami
szüleink, nagyszüleink emberségét, nagyvonalúságát, szeretetét táplálta.
Írta: Karinthy Frigyes
Színpadra alkalmazta és rendezte: Bicskei Kiss László
Szereplők:
Hartai Laura
Weisz Ildikó
Szávai Katalin
Farkas Zoltán
Hole Dániel
Pásztor Zsolt
Zsitva József
Nézőtéren, színpadon egyaránt.