Az első részben Johannes Brahms 1878-ban befejezett, a kor nagy hegedűművésze, Joachim József részére íródott D-dúr, Op.77-es hegedűversenyét, melyet mint a hangszerre komponált négy nagy német versenymű egyikét tartanak számon Beethoven, Max Bruch és Mendelssohn hasonló munkái mellett. Noha sok vita övezte az alkotást, Henryk Wieniawsky egyszerűen játszhatatlannak ítélte, Pablo de Sarasate pedig kerek perec vissza is utasította, mondván, nem akar perceket állni tétlenül a színpadon hegedűvel a kezében csak azért, hogy hallgassa az adagio főtémáját az oboán, napjainkra alapvetően változott meg a mű megítélése. Brahms darabja ugyanis nem a csillogó virtuozitással a közönséget lehengerlő és a szólistát rivaldafénybe állító zenei sportteljesítmények egyike, ellenkezőleg: nagyon magas szintű zenei közlés, őszinte mély vallomás a hegedűről,a szólista és zenekar szinte partneri viszonyáról, melyben a technikai nehézségek, ha vannak is, kizárólag ezt a magaslatot célozzák. Az érzékeny, soksíkú, a hangszer egészét bejátszó dallamvezetés, az első tétel végének szinte földön túli nyugodt felívelése, megejtő finomsággal megfogott, mind nagyobb távlatokat feltáró megragadó éneklése a hegedű lelkéhez visz bennünket közel. A záró tétel rondo formájában koncentrálódó erő és dinamizmus ugyanakkor a hangszer karakteres arcát mutatja meg.
Brahms D-dúr hegedűversenyét jól eljátszani a maga finom, érzékeny teljességében nem megy mindenkinek, önmagában a technikai tudás nem elég. Külön szerencsénk, hogy az est értő karmestere, Kovács László mellett szólistánk Oláh Vilmos, mondhatjuk: korunk Joachim Józsefe, akinek ugyancsak hegedűversenyt komponált ezúttal egy amerikai zeneszerző, Eric Funk. Különlegesnek ígérkezik Brahms és Oláh Vilmos találkozása, hiszen Vilmos maga is, szinte a "brahms-i D-dúr" szellemében nyilatkozta egy alkalommal: "Nem hegedülni, hanem énekelni próbálok a hangszeren".
A hangverseny második részében Hacsaturján emlékezetes Spartacus című,1954-ben komponált balettzenéjéből, illetve az abból formált szvitsorozat első és második részéből válogat Kovács László. Dirigensünknek nagy visszatérés ez, hiszen húszas éveiben, pályafutása elején rögzített első lemezfelvétele épp a Spartacus-szvitekből készült. "A brahms-i kultúr-intellektus után következzék egy igazi vadember - imádom ! " - foglalta össze e sorok írójának estünk karmestere a Keleti varázs c. program dramaturgiájának és Hacsaturján iránti rajongásának lényegét. Elementáris örmény őserő, szimfonikus és népzenei elemek vad keveredése, eredeti, váratlan harmóniamenetek, féktelen energiák, olykor igazi nagyzenekari tűz tombolnak majd a színpadon. Az eredeti balettzene még születése évében, 1954-ben megkapta a Lenin-rendet, s köszönhetően többek között Igor Mojszejev koreográfiájának, napjainkra a Spartacust - beleértve a négy zenekari szvitet is - mint az egyik legismertebb Hacsaturján-opuszt tarthatjuk számon.
Két pólus - két zenei világ, két karakteres, egészen eltérő jellegű élmény hangversenyünk két félidejében. Ez a különbözőség maga is remek intellektuális élmény Brahms-tól Hacsaturjánig ívelő, különleges hangversenyünkön.
Közreműködik: Oláh Vilmos – hegedű, Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Kovács László
Jegyár: 2500 Ft, 1800 Ft
Køb Billetter
