A francia művész több mint két évtizede vezényel is, azóta szólistaként és karmesterként lép színpadra a világ vezető zenekarai és fesztiváljai meghívására, repertoárja a barokk zenétől a kortárs művekig terjed, legújabb lemezén az Esterházy-udvar számára komponált 18. századi oboaversenyek szerepelnek. Budapesti koncertjének műsorát azonos alaphangú dúr és moll hangnemek köré szerkesztette, mintha ugyanannak a témának két ellentétes oldalát mutatná be. A c-moll hangnem Beethovennél hősi, patetikus hangulatok kerete, a Coriolan-nyitány e jellegzetes beethoveni gondolatkör egyik legdrámaibb és legtömörebb példája; az 1807-ben komponált műben a római szabadsághős – meg persze kicsit a saját – portréját rajzolta meg a zeneszerző, szembeállítva egymással férfias és nőies karaktereket. A C-dúr hangnem Mozart műhelyében a pompával, a fenségessel kapcsolódott össze; 1777-ben írott oboaversenye keletkezett egy salzburgi udvari oboista számára készült, rendkívül virtuóz kompozíció, a versenymű-repertoár egyik ékköve. A hangverseny második részében a tizenkilenc éves Schubert remekműve csendül fel, amelynek érdekessége, hogy maga a „tragikus” cím magától a zeneszerzőtől származik.
FRANÇOIS LELEUX karmester és oboa
Beethoven: Coriolan-nyitány, op. 62
Mozart: Oboaverseny C-dúr, K. 314
Schubert: IV. szimfónia c-moll “Tragikus”, D. 417
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
