“Egy 26 éve az utcán élő nő élettörténete, de legfőképpen ereje, életigenlése fogott meg, ezért akartam az életét színre vinni. Hogy megtudjam, milyen első naptól fogva az utcán feltalálnia magát a kint rekedtnek, 5 napig hajléktalannak öltözve kerestem az információkat és a megoldásokat egy ilyen élethelyzetre.
A tapasztalataimból, de legfőképpen Lakatosné Jutka életéből írtam monodrámát. A nézőket azonban nem traumatizálni akarom, sőt erőt szeretnék adni mindenkinek.
Kérem a bemutatóra érkező nézőket, aki teheti, hozzon olyan használaton kívüli tárgyat otthonról, amely lakájossá teheti egy hajléktalan kunyhóját.
Előadás előtt 18.45-től a nézőkre bízom a színpad berendezését. Előadás közben is számítok többször a nézők közreműködésére.
Az előadásokon a “hajléktalankodásom” során engem befogadó roma hajléktalan férfi is társam lesz.
Minden előadás bevételi költségének egy részét valamilyen segítő akcióra költjük majd.”