Macbeth: Željko Lučić
Lady Macbeth: Anna Nyetrebko
Banquo: Ildebrando D’Arcangelo
Macduff: Yusif Eyvazov
Udvarhölgy: Francesca Chiejina
Malcolm: Konu Kim
Orvos: Simon Shibambu
Verdi egy életen át rabja volt Shakespeare műveinek. Ez a szerelem a Macbethtel kezdődött, azzal a darabbal, amelyet „az emberiség egyik legnagyobb alkotásá”-nak tartott. Librettistájával, Francesco Maria Piavéval Verdi arra vállalkozik, hogy „valami rendkívülit” hozzon létre. Zsenialitásuk a librettó minden hangjegyében felismerhető. Verdi e darabjában a legteátrálisabb: démoni energiáktól duzzad. A hadvezér Macbeth Skócia királyának oldalán harcol, azonban ‒ amikor boszorka küldöttek azt jósolják, hogy maga is király lesz ‒ könyörtelen ambíció sarkallja őt és feleségét szörnyű tettek elkövetésére. A gyilkosságok árán valóban király lesz, de intrikák és mészárlás fémjelzik rövid, elátkozott uralmát. A boszorkák egy másik jóslata is teljesül: Macbeth és felesége életüket vesztik, és győzedelmeskedik az igazság. Phyllida Lloyd a The Royal Opera számára rendezett, 2002-es produkciója gazdagon árnyalt; a fekete, a vörös és az arany színek dominálnak benne. A boszorkákat Anthony Ward jelmeztervező furcsa, bíbor turbános teremtményeknek álmodta meg, akik minden időkben a Sors küldöttei. Lloyd Macbeth gyermektelenség miatti mély fájdalmát érzi meghúzódni a szörnyű tettek hátterében. A The Royal Opera jelen előadása Verdi 1865-ös, párizsi opera-átdolgozását vette alapul, amelyben szerepel Lady Macbeth izgalmas La luce langue áriája.
