A lovaggá ütött, Grammy-díjas szövegíró, Tim Rice egy 1979-es amerikai–szovjet sakk világbajnokságot álmodott meg, ahol a táblás játék mögött hatalmi versengés és érzelmi viharok dúlnak.
A történet röviden: az öntelt jenki figyelmen kívül hagyja szaktanácsadónője intelmét, ám a kettejük sikeres (munka) kapcsolatának megingását a vörös színekben induló sportoló támogatója igyekszik országa és versenyzője javára fordítani. A helyzet nem könnyű: Florance zsigerből utálja az oroszul társalgókat, lévén magyar édesapját ’56-ban a szovjetek tüntették el, Anatolij pedig nem csak házasember, de két kisgyermek édesapja is.
A nagy csata – pályán kívül és belül egyaránt – mindkét fél számára tanulsággal szolgál, nem véletlen, hogy az egy évvel későbbi thaiföldi megmérettetésen is jelen vannak. Igaz, csak egyikük játszik a sarló és kalapács birodalmának sakkgépe ellen, de a manipulációk és a háttérben meghúzódó ajánlatok, zsarolások és egyezségek még durvábbak, mint korábban...
Szenvedély, megszállottság, érzelmek, érdekek, sérelmek, kis és nagy csatározások keverednek a különös végkifejletig, miközben szól a zene.
A zene, melynek egyik legismertebb tétele a One Night In Bangkok számos feldolgozást megért már, pedig nem ez az egyetlen telitalálatos dallam, mely a musical szabályai szerint többször is felcsendül a mű során. Azonnal fülbemászó a The Arbiter, a The Story Of Chess és a Nobody’s Side, keletiesen energikus a The Soviet Machine és stílusosan emelkedett hangvételű az Anthem. Lírai dalokból a két női főszereplő egy-egy szólódala, a Heaven Help My Heart és a Someone Else’s Story emlékezetesek, a legnagyobb bravúr mégis a Quartet (A Model Of Decorum and Tranquility). Utóbbiban ugyanis négyen négyfélét énekelnek – teljes összhangban!
Zeneszerzők: BENNY ANDERSSON, BJÖRN ULVAEUS
Koreográfus: KAREN BRUCE
Világítástervező: CHRISTOPHER HIRST