Don Juan
A Szegedi Kortárs Balett és a Müpa közös produkciója
A család, szerelem, házasság, szexualitás fogalmak társadalmi jelentése, megítélése radikális változásokon ment át Don Juan alakjának megszületése óta, de férfi és nő szükségletei örökkön adottak, s egy jellem bármilyen időkben lehet olyan végletes, mint Don Juan.
Don Juan csupa szélsőség. Szentimentális, de a következő pillanatban szívtelen. Gyengéd, amíg meg nem kapja vágya tárgyát, de máskor kegyetlen. Hiú, nárcisztikus, de ugyanakkor kitartó, hősies, magabiztos. Vajon nem épp ez vonzza a nőket oly végzetesen? Vagy talán épp a nőkben meglevő vágykép hozza létre egyes férfiakban a donjuan-i karakter feléledését?
A modern férfi már túl sokat tud szerepe megoldhatatlanságáról. Egyfelől a házasság prózai unalma, ismétlődése és egyhangúsága taszítja, másfelől pedig az erotikus ismétlődés, a szexuális aktusok monotóniájából adódó csömör, és ebből a kettősségből nincsen kiút. Nincs nyertes életstratégia. Don Juan szerint az a leosztás, hogy a férfihez egyetlen nő tartozik, a férfiakat az örök és javíthatatlan hazudozó szerepébe kényszeríti, és végzetesen kiszolgáltatott helyzetbe hozza a nőket.
Az embernek gyönyör kell, és ha koronként emiatt normákat hág át, bűntudata keletkezik. A Don Juan-i jellem azonban nem számol a következményekkel, nem hajtja más, mint élni és élvezni a pillanatban a gyönyöröket. Csakis a mának él. Don Juanban nincs bűntudat.
Don Juan: Hegedűs Tamás
Sganarelle: Csetényi Vencel
Donna Elvira: Wéninger Dalma
Don Ottavio: Czár Gergely
Zerlina: Takács Zsófia
Masetto: Vincze Lotár
továbbá: Bocsi Petra, Kovács Enikő, Stáry Kata, Szigyártó Szandra, Tokai Rita, Horváth M. Gergő, Kiss Róbert,
Zene: Christoph Willibald Gluck
Fény: Stadler Ferenc
Díszlet: Cziegler Balázs
Díszlet kivitelező: Scabello Bt.
Jelmez: Bianca Imelda Jeremias
Koreográfus: Juronics Tamás
A négy évszak - Feminizma
Az évszakok múlása tavasztól télig afféle szimbolikus párhuzamba állítható az emberi életút fejlődésével, - nem először inspirálja alkotókat ez a párhuzam, - jelen esetben azonban az erős női fókusz teszi különlegessé ezt az utazást, melyhez Nagy Kriszta Tereskova „Feminizma” című írása segített irányt mutatni.
A még gyermek leány félénken közelít a másik nemhez: számára titokzatos világ az. Nem is nyer oda beeresztést igazából később sem, hiába kapcsolódik bárkihez is. Egyre inkább azt kell megtapasztalnia, hogy a férfiak világa egy kemény, zárt kör, ahonnan a nők eleve ki vannak zárva. Ez az erős akaratú nő azzal szembesül, hogy hiába próbálja ő is keményen, „férfihoz méltón”, férfias eszközökkel megállni a helyét, nem érdemel figyelmet, csak a teste, a női mivolta „bevetésével”. Megpróbál tehát ezzel a fegyverrel élni és áttörni az „üvegplafonon”, amely szinte láthatatlanul, de mégis ott feszül a két nem között, gátolja őt az előrejutásban, és nem engedi a följebbjutásban. A hatalom megszerzésekor azonban hiába a siker, hiába a véres győzelem, a végén egyedül marad önmagával, a még benne élő gyermeklánnyal. Végül legszebb táncát a Halállal táncolja el.
Lili, a Lány: Szigyártó Szandra
A kis Lili: Pataki Noémi
Halál: Borovics Tamás
Fiú: Kiss Róbert
továbbá: Bocsi Petra, Nier Janka, Stáry Kata, Takács Zsófia, Tokai Rita, Wéninger Dalma, Czár Gergely, Csetényi Vencel, Hegedűs Tamás, Horváth M. Gergő, Vincze Lotár
Zene: Antonio Vivaldi
Írta: Nagy Kriszta Tereskova
Fény: Stadler Ferenc
Díszlet: Cziegler Balázs
Díszlet kivitelező: Scabello Bt.
Jelmez: Bianca Imelda Jeremias
Balett-igazgató: Pataki András
Koreográfus: Juronics Tamás
Jegyvásárlás
