Tihamér öt éves. Születési rendellenességgel él, rossz alvó. Amikor felriad egy-egy rémálmából, átjár a szülei hálószobájába, pedig ez tilos. Az Anya egyetlen fontos szabálya, hogy a szülők hálószobájába lámpaoltás után nem szabad átmenni. Apa csak annyit kér Tihamértól, hogy legyen a dolgozószobája tiltott terület. Alapvetően nincs sok szabály a családban, de ezek gyanúsan mind arra vonatkoznak, hogy Tihamérnak itt vagy ott nem kéne lennie.
-A múltkor arra gondoltam, hogy engem nem tudna megkísérteni az ördög, mint Faustot vagy Dantét.
-Mert?
-Mert nem lenne velem alkualapja. Mert tudod: leszarom az életet.
-Na jó, és ezt figyeld: soha többé fájdalom... VISZONT: valahol valaki a világban meghal.
-Kicsoda?
-Egy ember.
-Honnan tudom, hogy nem én leszek az?
-Te, te, te, mindig csak te. Végül is lehetsz te, de ennek az esélye hatmilliárd az egyhez.
-Ha én mondom meg, hogy ki, akkor oké.
-Ha te mondhatnád meg, belemennél? … Wow! És ki lenne az?
-Anyám.
-Wow!
-Bár ez így nem is fair, mert anyám halála olyasmi, amit kérnék az ördögtől.
-Ez egy nagyon furcsa első randi.
Znajkay Zsófia a Filmművészeti Egyetem Televíziós műsorvezető és adásrendező szakán tanult, színházban először recepciósként dolgozott 2010-ben. A TÁP Színházhoz 2013-ban csatlakozott, anyák napi varietéműsor ötletével, ahol a performansz résztvevői bemutathatták szüleiknek, amit azok gyerekként elvártak volna tőlük, ám amit ők sosem tettek meg. Ebből az ötletből nőtte ki magát az évek során Az ölében én, a szerző első saját darabja és egyben első rendezése is.
Játsszák:
Jankovics Péter
Vasvári Emese
Piti Emőke
Laboda Kornél
Dramaturg: Faragó Zsuzsa
Látvány: Szakács Ferenc
Zene: Preiszner Miklós
Fény/hang: Bredán Máté
Írta és rendezte: Znajkay Zsófia
Kúpte si vstupenku
