„1956. Tóth Ilonát, a budapesti Domonkos utcai kórház önkéntes vezetőjét letartóztatják.
1957. Sor kerül a forradalom utáni megtorlás legelső, egyetlen nyilvános perére, hogy a kádári rendszer bebizonyíthassa a világ közvéleményének: Budapest utcáin nem ártatlan fiatalok harcoltak Magyarország szabadságáért, hanem köztörvényes bűnözők gyilkoltak ártatlan kommunistákat. A Moszkva közvetlen irányításával megrendezett színjátékper a huszonnégy éves medika, Tóth Ilona beismerő vallomásával és kivégzésével ér véget” – írja Szilágyi Andor, a történetet feldolgozó színdarab szerzője.
Vajon megpecsételhető a forradalom ifjú résztvevőinek a sorsa azáltal, hogy az őket leverő hatalmi erőszak utólag erkölcsileg, majd mentálisan is ellehetetleníti őket? Ebből fakadóan elhiteti bűnüket a közvéleménnyel, és halálbüntetést alkalmaz? Mennyire hathat ki egy ilyen ítélet az áldozat későbbi megítélésére? És vajon ez az emlékezet milyen mértékben tükrözi az adott kor immoralitását és képmutatását? Nem hátborzongató-e az a tény, hogy kegyelet helyett szennyel és mocsokkal illessük ártatlan áldozatok emlékét?
Csupán néhány kérdés, melyek mementóként, Tóth Ilona pere óta a fejünk felett lebegnek.
Tóth Ilona személye eggyé vált az ártatlanság fogalmával, miközben a megsokszorozott bűn – kezdve a beismerésre való kényszerítéstől a gyilkosság elhitetéséig –, kedvére játszhatja halálos játékát egy fiatal lánnyal.
Ha van igazság, elsősorban a szívekben van. A törvénykezés akkor tökéletlennek bizonyult, még a leghatározottabbnak tűnő ítélet erkölcsi megtámogatásában is.
A szereplők közül Bodrogi Gyula, Csurka László, Dózsa László, Mécs Károly a forradalmi események résztvevői, tanúi voltak.
Tóth Ilonka Waskovics Andrea / Szabó Nikolett e.h.
Tóthné, Tóth Ilona édesanyja Bánsági Ildikó
Lódi, idős rendőr Bodrogi Gyula
Molnár György ügyész, Radó Zoltán bíró Csurka László m.v.
Grisin, szovjet alezredes Dózsa László m.v.
Szerov, szovjet tábornok Mécs Károly m.v.
Riporter Rubold Ödön
Kardos János ügyvéd Szélyes Ferenc m.v.
Virágárus Voith Ági m.v.
Szentgáli nyomozófőhadnagy, volt ÁVH-s Bakos-Kiss Gábor
A Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének hallgatói:
Bódi, fiatal rendőr Krausz Gergő
Obersovszky Gyula Szép Domán e.h.
Gáli József Mészáros Martin e.h.
Fiatal történész Benedek Dániel e.h.
Erdélyi Károly, Kádár János titkára Takaró Kristóf e.h.
Sándor József, Kádár János titkára Mucsi Kristóf e.h.
Kollár István Habodász István e.h.
Gönczi Ferenc Bánföldi Szilárd e.h.
Gyöngyösi Miklós Rábaközi Gergő e.h.
Asszisztens, sminkes Sziládi Hajna e.h.
Takács, fiatal forradalmár Bergendi Barnabás e.h.
Véradó atyafi Bera Márk e.h.
Operatőr Arató Ármin e.h.
Sturcz Edit Kádas Petra e.h.
Csorba Erzsi Papp Barbara e.h.
Titkárnő Török Sára e.h.
Gyerekszereplők:
Kislány Tóth Ilonka – Hovanyecz Petra, Kalmár Rozina
Pásztorok - Bóna-Tarnik Bence, Csepregi-Horváth Péter, Fülöp Zalán Zsolt, Haszon Ákos,
Vidnyánszky Mátyás
Zene:
Szabados György, Pavel Karmanov, Bereményi Géza, Cseh Tamás, továbbá
részletek hangzanak el az 1950-es évek slágereiből, mozgalmi dalaiból.
Író Szilágyi Andor
Díszlettevező Olekszandr Bilozub
Jelmeztervező Nagy Viktória
Dramaturg Verebes Ernő
Zenei munkatárs Komlósi Zsuzsa
Hangosító Szigeti Gábor
Ügyelő Kabai Márta
Géczy István
Súgó Kónya Gabi
Rendezőasszisztens Kernács Péter
Rendező Vidnyánszky Attila