Egy újabb film, amely Oscar-díjat hozott Vittorio Storarónak, valamint a rendező Warren Beattynek is. Ez meglehetősen különös, főleg Amerikában, mert a Vörösök a Nagy Októberi Szocialista Forradalom krónikája. (Már ha a NOSZF még mond valamit a mai magyar polgároknak.) De kezdjük az elején! Egy John Reed nevezetű bohém és radikális amerikai újságíró 1914-ben átkelt Európába, és az I. világháború tudósítója lett. Könyvet is írt a háborúban álló Kelet-Európáról. Szembesült a cenzúrával, a háború értelmetlenségével. Néha le is csukták. 1917-ben Oroszországban bukkant fel, jóval a forradalom előtt, és valóban első kézből számolt be az eseményekről. Ebből született a Tíz nap, amely megrengette a világot című kötete - a Vörösök alapja. (A könyv egykor Magyarországon és a Szovjetunióban is támogatott műnek számított - John Reed sírja a Kreml falánál található.)
Csakhogy nem mindegy, ki és hogyan olvassa ezt a könyvet/filmet. John Reed ugyanis krónikás, nem emlékmű-állító. A Vörösök elképesztő látványvilága, a forradalom örvénylése olyan kérdéseket is felvet a forradalom természetéről, amelyeket a kor hatalomipara nem szeretett volna feltenni. Lehet, hogy ma már újabb kérdéseink is támadnak arról a bizonyos tíz napról, amely hét évtizedes világrengést idézett elő. És az igazán elképesztő az, hogy Vittorio Storaro ismét új nyelvet teremtett ehhez a filmhez. A tobzódó képekben egyszerre van jelen a lázadás mindent elsöprő eufóriája és a mozgásba hozott tömeg szürkesége.
Kup bilet
