Pösze egér, Dani kacsa és Berci béka a közönséggel együtt keresik a választ minden ember- és növénypalánta alapvető kérdésére: „Ki vagyok én?” A szünet nélküli, interaktív játékban Csukás István fantáziát megmozgató szövegét, valamint Darvas Ferenc kitűnő zenéjét szólaltatják meg a színészek.
Hagyomány, lokalitás, megmerítkezés, tisztelet. Újragondolás, építés, formálás, alkotás.
Az októberi Fókuszban a koreográfusok est rendhagyó módon az alkotók művei mellett két tájegységet is a fókuszba helyez, rávilágítva a hagyományos tánckultúra örökölt és átörökítendő értékeire, az azt megőrző, továbbadó közösségre.
Ez a történet nem szól másról, mint a szeretetről, a barátságról, a segítőkészségről, azaz csupa olyan gondolatról, amit valahogy nem lelünk hétköznapjainkban. Teli humorral, bájos jelenettel és zenével, mely odavarázsol minket a nem létező birodalomba, a Négyszögletű Kerek Erdőbe.
Mindannyiunk életében lehetnek olyan elvarratlan szálak, vagyis feldolgozatlan események és lezáratlan konfliktusok, amelyek a mai napig hatással lehetnek ránk – legyen szó a hangulatunkról, egészségünkről, kapcsolatainkról vagy épp az önmagunkról alkotott képünkről.
„József Attila az őrület erejével, egy-egy szavával néha mélyebbre nyúlt, mint bárki más előtte” – írja róla naplójában Márai Sándor. Ebből a mélységből merít Vecsei H. Miklós, innen próbálja megmutatni a költő életútját, szerelmeit és versrészleteit.