Hogy a lakás milyen mocskos, hogy a gyerek itt nem tudott megmaradni, hogy itthon nem volt maradása. Csak azt akarom bebizonyítani, hogy nem vagyok én olyan mocskos asszony! Azt az egyet akarom bebizonyítani, hogy milyen anya vagyok én! Hogy én milyen anya vagyok! Hát melyik szülő az, ha valamit elkövet a gyereke, nem bocsát meg neki?! Hát melyik szülő az?! Melyik?!
Vannak témáink, amelyeket egyfajta álszent hallgatás övez. A családon belüli erőszak is ilyen. Nincs felfoghatatlanabb egy szülő számára, mint amikor egyetlen gyermeke sírja fölött áll.
Volt egyszer egy kislány, aki elindult a világba, mert az udvarán nyújtózkodó NAGY ÜRES mellett nem volt többé maradása. Útja során pöffeszkedő almákkal, rebbenő pillás békával, csupaláb hernyóval találkozott-és mindenki mással, akiket Máté Angi író megálmodott. Miután mindenkitől gyűjtött valami emléket, elért egy olyan helyre, ahol repülőket hajtogatnak leveleikből a fák, és már nem rettentő többé az ÜRES.