Daday Loránd (Álnevei:Székely Mózes, Derzsi Mihály, Kovács Bálint) (Beszterce, 1893. november 6. – Dés, 1954. július 23.) magyar író.
Életpályája: Középiskoláit Désen és Kolozsvárt végezte. A kolozsvári református teológia hallgatója volt, majd a budapesti egyetemen szerzett filozófiai doktorátust. Az 1920-as évek elején néhány cikket és karcolatot közölt a Napkeletben és a Pásztortűzben, ezekben a szocialista eszmék iránt is fogékony értelmiségiként tájékozódott a romániai valóság problémáiban. 1924-ben Semesnye Szamos menti községben kisebb birtokot örökölt, s egy időre teljesen elszakadt az irodalomtól.
Székely Mózes néven Budapesten kiadott regényeivel nemcsak irodalmi, hanem politikai körökben is nagy feltűnést keltett. Első regénye, a Zátony ugyanis azt a folyamatot mutatja be leleplező erővel, hogyan hull szét az erdélyi magyar földesúri birtok a feltörő román burzsoázia és a földet követelő parasztság kettős nyomása alatt. A regény nacionalista beállítása – az éles szemmel meglátott és indulattal exponált szociális elégedetlenség ellenére – súlyos tehertétele a tehetséggel megírt könyvnek.
Következő regényében, a Csütörtökben már a munkásosztály helyzetét jellemzi. A Zátony miatt "írásban elkövetett felséggyalázás" vádjával hat hónapi börtönre ítélték, annak ellenére, hogy perében Victor Eftimiu a PEN Club részéről védelmére kelt.
Büntetésének letöltése során került kapcsolatba a dési börtönben kommunista elítéltekkel, s kiszabadulva a Korunkhoz közeledett, ahol 1936-ban Derzsi Mihály névvel néhány novellája is megjelent. Szoros személyi barátság fűzte Gaál Gáborhoz, s ez irányt adott lehetőségeinek. Az 1940-es évek elején tanfelügyelői állást kapott Désen.
Már a felszabadulást megelőző években kapcsolatot talált az illegális kommunista mozgalommal, s az utolsó években annak egyes akcióiban is részt vett. A második világháború után Dés városának polgármesterévé választották, majd az MNSZ aktivistája, s 1946-tól a dési líceumban tanárként működött haláláig.
Az Utunknak kezdettől fogva munkatársa, itt Kovács Bálint név alatt jelentek meg novellái, karcolatai. Novelláinak fő értéke író érzéke a drámai feszültségű helyzetek megteremtése iránt.
Írói pályája kiteljesedésének bizonyítéka hirtelen halála miatt félbemaradt regénye (A lápon át) is, amelyben – erős önéletrajzi vonatkozásokkal – egy mélyről érkezett értelmiségi útját készült megrajzolni századunk első felében.
Művei:
Zátony (Budapest, 1931);
Csütörtök (Budapest, 1935);
Kié az ország? (színmű, Budapest, 1944);
Malomszeg (novellák, 1954).
A lápon át (novellák, Dávid Gyula bevezetőjével, 1970).
Irodalom:
Földes László: Az új és a régi Kovács Bálint írásaiban. Utunk 1950/9.
Molter Károly: Malomszeg. Igaz Szó 1954/5-6.
Szilágyi András: Daday feltámadása. Utunk 1970/32.
Nagy Pál: Lápon át – az önkifejezés felé. Utunk 1970/38.
Kormos Gyula: Most lenne nyolcvanéves; Papp Béla: Tanárom volt... Utunk 1973/47.
